A kamaszkorú gyermekek támogatása a digitális világ használatának elsajátításában kulcsfontosságú kérdés. Ebben fontos támpont annak felismerése, hogy az online tér másféle érzelmi viszonyulást és nyomást helyez ránk, mint az offline világ.
Az online világ moderálatlan, nomád körülményei, ahol kevés kulturálisan kiformált és átadott viselkedéses norma van, másfajta érzelmi viszonyulást és nyomást helyez ránk, mint az offline világ. Szélesebb körben ismert hatás a korábbi megoldásmódokhoz való visszatérés, regresszió. Egy kamasz vagy felnőtt, aki személyesen már jól kezeli agresszív késztetéseit, online visszaeshet gyerekesebb, kontrollálatlanabb működésbe. Türelmetlenebbé válhat olyan helyzetekben, amelyeket offline türelemmel kezel.
Van azonban egy másfajta nyomás is. Az online világban hajlamosabbak lehetünk “zárt rendszerű” , egyoldalú, önismétlő, önközpontú megoldások mozgósítására, és kevésbé a “nyílt rendszerű”, rugalmas és kölcsönös szempontokat figyelme vevőre. A nyílt rendszerű megoldásban saját készségeink fejlesztéséből és alkalmazásából merítünk erőt és örömet, a zárt megoldásnál mások lenyomásából, másokon való felülkerekedésből. Paradox módon ez önmagunkra is irányulhat túlzott alkalmazkodás, önfeladás formájában.
Miért erősödnek a zárt rendszerű vagy regresszív megoldások a digitális világban?
Az online világ működése több szempontból is támogathatja ezt a fajta beállítódást:
– Azonnaliság: gyors válaszok mindenre
– Folyamatos elérhetőség: mindig “figyel és reagál”
- Egyoldalú fókusz: a mesterséges intelligencia például csak az én szempontjaimat veszi figyelembe, a “másik” szempontjaira itt nem kell figyelni
- Állandó megerősítés: a közösségi média állandó külső megerősítést biztosít
– Személytelen kapcsolatok: kevésbé szabályozott társas interakciók
- Hiányos kulturális normák: kevés átadott viselkedési minta
Miért fontos a digitális önismeret?
Mert erősödhet a zárt rendszerű megoldásokra és a visszacsúszásra való hajlam a digitális világ hatására, bár személyiségtől függően eltérő mértékben. Sokat segíthet ennek kezelése, ha hajlandóak vagyunk szembe nézni ezzel. Digitális önismeretnek hívom annak a vizsgálatát és tudatosítását, hogy érzelmi készségeinkben hogyan változunk a digitális világ hatására, illetve mikor és mennyire csúszunk vagy életkorban koraibb vagy zárt rendszerű megoldásokba.
Ez kulcs lehet ahhoz is, hogy jobban értsünk gyermekeinket, amikor a digitális világban érzelmi reakcióik módosulnak, és hogy megfelelő mintát is nyújtsunk.
Mindezek megfigyelése különösen nehézkes, mert az online érzelmi működés alapvetően eltérő. Az érzések gyorsabban felfutnak és lecsengnek, kevés idő marad megélésükre, megfigyelésükre. Sőt, bizonyos tevékenységek, alkalmazások kifejezetten elvonhatják figyelmünket nehezebben feldolgozható érzéseinktől – ezért is tehetnek pszichésen függővé. Mégis kulcskérdés ez a fajta önismeret abban, hogyan támogassuk kamasz gyermekeinket a digitális világ reflektív használatára.
Érzelmi készségek formálása
Korábbi írásainkban, videóinkban foglalkoztunk az érzelmi készségek formálásával születéstől kezdődően, illetve megerősítésük szerepéről kisiskolás korban. Két példát hozok az “offline” életből, hogy a digitális világra való alkalmazás érthetőbb legyen.
1. A főnökösködés és a kompetens megoldás közötti választás
Egy óvodás kislány sokat kérkedett azzal, hogy mennyire tudja irányítani kis barátait. A szülők több este is beszélgettek arról vele, hogy pontosan mi történik, mit él meg, és ezután hozták szóba, hogy vajon a kis barátai mit élhetnek meg. A szülők próbálták érteni, miért lehet ez jó kislányuknak, elismerték, hogy lehet örömet szerezni a főnökösködésből, de azután rámutattak más lehetőségekre is, amelyek hosszabb távon több előnnyel járnak és erősebb barátságokat eredményeznek. Aztán támogatták kislányukat, hogy ezeket az új megoldásokat próbálgassa.
2. A belső segítő autonómiájának támogatása
Egy kisiskolás kisfiú észrevette, hogy társai túl erőteljes, csúnya beszédű játékot játszanak, és számára túl fenyegető a sárkány figura, amit a többiek megjelenítenek. Tanára felfigyelt, hogy kimarad a játékból és beszélgetni kezdett vele. Megerősítette abban a kisfiút, hogy joga van kimaradni, ha számára túlzó ez a játék, megtarthatja ezt az érzést, nem kell átvennie a többiek játékstílusát. Ezután arról is beszéltek, hogy vágyna bevonódni a közös játékba a többi gyermekkel. Gondolkoztak azon, mit tehetnének. Ezt követően az egész csoporttal beszélgettek arról, hogyan lehet minél több gyermeket bevonni a közös játékba, és a csoport együtt dolgozott ki mindenki számára elfogadható lehetőségeket.
Mindkét esetben a felnőttek nagy tapintattal és a megértés vágyával közelítettek, mielőtt a megoldáson kezdetek volna közösen dolgozni. Próbálták az adott gyermek, és társai szempontjait is feltérképezni. Mit nyernek és veszítenek egy bizonyos megoldással? Ki lehet-e találni más, hosszabb távon mindenkinek nyereségesebb megoldást. Adott helyzetben nagyon sokat segít, ha minél pontosabban értjük gyermekünket és a szituációt.
Alkalmazás az online világra
Iskoláskor, kamaszkor: jó esetben ekkor lép be életükbe a digitális világ. Kamaszoknak is fontos segíteni az online világ fokozatos bevezetésében, reflektív használatában. Ehhez fontos a digitális önismeret: Hogyan hat rám az online világ, online jelenlét? Érzelmi készségeim hogyan változhatnak ennek hatására?
1. Az online világ bevezetése szülői felelősség és kompetencia
Első lépésként ezzel nézzünk szembe. De akár láthatjuk lehetőségként: ha jól csináljuk, gyermekünket hosszabb távon felvértezzük, és érzelmi készségeit megerősítjük. Ezért valamilyen szinten a szülőknek is meg kell ismerkedniük azzal, amivel gyermekük találkozhat az online világban. Kamaszkorban jó tanulási lehetőség az érzelmek területét nézve is, ha közösen használjuk a digitális világot. Ma már szerencsére találunk támpontokat a digitális szülőséghez az interneten. (Néhány korábbi írásunkban is szó volt erről.) Mutassuk meg az online világ előnyeit, hátrányait, és hogy számunkra személyesen mit jelent, miben segít, miben nem.
2. Beszélgetés az online élményekről
Sok szakember osztja ezt a véleményt. A két korábban említett kisgyermek példájából kiindulva: alapvető fontosságú, hogy áltatában sokat beszélgessünk gyermekeinkkel digitális élményeikről. Legyünk kíváncsiak, miért szereti az adott kütyüt, alkalmazást, közösségi csatornát, értsük meg, miért tartja fontosnak, mit él meg előnyként vagy hátrányként az online és offline világban.
3. Saját tapasztalataink feltárása
A digitális önismeretet kezdjük magunkon. Tegyük fel magunknak a kérdést: éltünk-e már át hasonló nyomásokat, mint amiről a bejegyzés elején szó volt? Változnak-e érzelmi reakcióink online kapcsolódásnál? Voltunk-e gátlástalanabbak vagy szorongóbbak online? Éreztünk-e késztetést arra, hogy főnökösködjünk, vagy túlzottan alkalmazkodjunk? Mit szeretünk benne, miben akadályoz?
Szülőknél fontos az is, hogy ismerjék egymás digitális szokásait is, és próbáljanak meg közösen vállalható szempontokig és stratégiához eljutni.
4. A gyermek kitettségének elismerése
Nézzünk szembe azzal, hogy érettnek látott gyermekünk is ki van téve ezeknek a nyomásoknak. Lehet, hogy nem látjuk ezeket a késztetéseket, mert személyes kapcsolataiban másképp reagál. Próbáljuk egészében látni őt. Akár azt is, amikor éretten viszonyul, akár a sérülékenységét is.
5. Őszinte beszélgetés
Ha tapasztalunk jeleket, melyek nem jó irányba mutatnak, merjünk nyíltan beszélgetni róla. Ne akarjuk azonnal elnyomni, hanem próbáljuk megérteni a mozgatórugókat. Milyen előnyökkel járhat számára ez a megváltozott viselkedés? Mitől tart, miből maradna ki? Segítsük felismerni, hogy valóban csak ez az egyetlen megoldás? Hasonlóan, mint a két kisgyermek példájában.
Természetesen vannak helyzetek, amikor szakember, pszichológus bevonására, vagy tanácsadásra lehet szükség, mert elakadunk egy jelenség, viselkedés megértésében.
Összességében a digitális önismeret fejlesztése mind a szülők, mind a gyermekek számára fontos készség. Csak akkor tudjuk támogatni gyermekeinket a digitális világ reflektív használatában, ha magunk is tudatában vagyunk az online tér érzelmi hatásaival, és képesek vagyunk nyílt, megértő beszélgetéseket folytatni erről a témáról.
