Új jelenség, régi szavak
Az utóbbi időben egyre több furcsa kifejezés jön szembe velünk. „AI pszichózis”, „AI-indukált téveszmék”, „digitális nárcizmus”…
Ezek eddig inkább szakmai cikkekben léteztek. Most már viszont hírekben, TikTokon, beszélgetésekben is felbukkannak.
De van egy alap probléma: egy teljesen új jelenséget próbálunk régi szavakkal leírni.
Az AI-val való kapcsolat még nagyon friss dolog. Nincsenek rá igazán pontos fogalmaink. Ezért azt csináljuk, amit mindig: elővesszük a meglévő szavakat, és ráhúzzuk az új helyzetre.
Van, akinek ez működik: például úgy gondol az AI-ra, mint egy „társra”.
Másoknak viszont nem stimmel. Nem érzik, hogy ez ugyanaz lenne, mint egy emberi kapcsolat.
Lehet, hogy idővel teljesen új szavakat fogunk kitalálni arra, amit most élünk át az AI-val.
Mert ez nem teljesen ugyanaz, mint amit eddig ismertünk.
Amikor a „betegség címkék” segítenek… és amikor nem
A pszichológusok próbálják megérteni, mi történik velünk ebben az új digitális térben.
És igen, vannak komoly, akár veszélyes esetek is.
Előfordul például, hogy valaki annyira belemerül egy AI-val való kapcsolatba, hogy eltávolodik a valóságtól. Szélsőséges esetekben akár pszichotikus tünetek is megjelenhetnek.
Voltak tragikus történetek is. Olyan emberek, akik egy chatbothoz kötődtek, és közben teljesen elszigetelődtek. Például 2024-ben egy floridai fiatal hónapokig chatbottal beszélgetett, “párjának” érezte, negatív spirálba került vele, végül öngyilkos lett. A New York Times is írt róla. Ez valós tragédia. Fontos ezeket megértenünk és beszélnünk róla.
De közben ott a másik oldal: amikor nem ennyire szélsőséges kapcsolódást élünk meg, de bizonytalanságaink vannak, mennyire segítenek ezek a fogalmak a nehézségek megragadásához Segítenek-e ezek a patológizáló fogalmak, vagy inkább elriasztanak és összezavarnak?
Amikor a túl sok címke inkább összezavar
Képzeld el, hogy használod az AI-t minden nap. Munkára, ötletelésre, segít rendszerezni a gondolataidat, néha személyes dolgokat is kérdezel.
Aztán olvasol egy cikket az „AI pszichózisról”. És aggódni kezdesz: „akkor most velem van baj?”
Vagy képzelje el egy kamaszt, aki természetesen használja ezt az egészet, de nincs tisztában a veszélyekkel. Ha azt hallja, hogy ez „beteges”, simán lehet, hogy kritikának érzi, és vagy nem akar vagy nem mer beszélni róla.
Pedig pont az lenne a cél, hogy lehessen róla normálisan beszélgetni és egyre jobban érteni.
Fekete-fehér vagy léteznek árnyalatok?
Vannak fogalmak, amik néha segítenek – de könnyű túlzásba vinni őket.
Például a függőség. Igen, létezik a digitális világ kapcsán is. Van, aki tényleg nem tud leállni.
De ha mindenkire rámondjuk, aki naponta használ AI-t, akkor elveszítjük a különbségeket.
Ugyanez a helyzet a nárcizmussal, ami egy népszerű fogalom.
Ha valaki szereti, hogy az AI folyton megerősíti, az vajon nárcizmus?
Vagy ez csak egy érthető emberi igény arra, hogy visszajelzést kapjunk?
Vagy a dolgok nem leírhatóak ilyen fekete-fehér kategóriákban.
Inkább kérdezz magadtól, ne címkézz
Lehet, hogy nem az a legjobb irány, hogy rögtön diagnózisokat keresünk. Ez amúgy is lezárhatja az önismeretet, akár a digitális önismeretet.
Sokkal hasznosabb lehet időnként egyszerű kérdéseket feltenni magunknak és átgondolni:
-
- Mire használom az AI-t valójában?
- Többet ad, vagy inkább elvesz?
- Tudok nélküle is dönteni vagy gondolkozni?
- Hatással van a kapcsolataimra?
- Tudom-e, hogy nem egy valódi emberrel beszélek?
- Kapcsolódom-e emberekhez is és hogyan?
Ami biztos, hogy ez egy új világ. Még mindenki tanulja.
Lehetnek benne kockázatok. De nem biztos, hogy a legjobb, ha rögtön „betegségként” nézünk minden furcsa jelenségre.
Lehet, hogy most még csak keressük a megfelelő szavakat.
