Jó esetben az érzelmi készségek kisiskolás korig kialakulnak, de ez nem jelenti fejlődésük lezárultságát. A készségek tovább formálódnak, komplexebbé válnak. Illetve gyakorlásuk hiánya el is sorvaszthatja azokat hasonlóan, mint a fizikai izmok esetében. Ekkor más megoldások könnyebben vehetik át az uralmat. Visszacsúszhatunk életkorilag éretlenebb megoldásokba, vagy előretörhetnek bennünk “zárt rendszerűnek” nevezett megoldások, amikor mások lenyomásából merítünk erőt és örömet. A digitális világ különösen csábít az ilyen típusú megoldásokra, emiatt is fontos az online eszközök reflektív használatának megtanulása. Szintén nagyon hasznos kisiskolás korban az érzelmi készségek megerősítése, hogy felvértezve induljunk a digitális világgal való ismerkedésre és egyéb kihívásokra.
Az érzelmi készségek kapcsán áttekinthetjük azokat, amiket különösen érinthet majd a digitális világ, de ettől függetlenül sem árt megerősítésük. Ezeket 8 csoportban nézzük át, miért fontos figyelni rájuk és hogyan formálhatjuk, erősíthetjük természetes módon, helyzetekben.
1. Szeparáció, elválás kibírása, belső erőforrások
Legtöbb gyermek legkésőbb óvodás korára képes hosszabb távollétet kibírni szüleitől úgy, hogy nem sérül kötődése, meg tudja őrizni szüleit belül, uralni képes szorongásait megbízható másik felnőtt segítségével, és kíváncsian tud társai felé fordulni. Több lépés, hosszú út vezet idáig. A társas kapcsolatok életünk végéig fontosak. Ugyanakkor az a képesség is fontos, hogy a másik állandó fizikai jelenléte és megerősítése nélkül is létezni tudjunk, bizalommal tudjunk mások felé fordulni, és önbizalmunknak belső forrásai is kialakuljanak. Minden egyes fázisban, amikor új készségeket sajátítunk el vagy új élethelyzetet tanulunk meg (pl új közösségbe kerülünk), a megerősítés, támasz iránti igényünk természetes módon felerősödhet. A szülők és más fontos felnőttek fel tudják ismerni ezt az igényt és jó esetben hangolódnak rá, mely megerősíti a kisgyermeket. De fontos egy idő után ismét visszatalálni az autonómabb működéshez, hogy ismét kialakuljon egy egyensúly ebben. Ahogy az állandó elzárkózás is figyelmeztető jel lehet, ugyanúgy az is, ha gyermekünk soha nem tudja elfoglalni magát, érdemes kibogozni, mi állhat a háttérben. Szintén segíthetjük, ha közösen feltérképezzük vele, milyen elfoglaltságban mélyed el szívesen, könyvolvasás, zene, fantáziajáték, építés, modellezés, kreatív játék, mozgásos játék. Segíthetünk érdeklődési köröket megtalálni, melyben örömét leli és megerősödik autonómiája. Érdemes erre figyelmet szánni kisiskolás korban, mert a későbbi kihívások és új helyzetek kapcsán is szükségük lesz a belső erőforrások megtalálására.
2. Intenzív és ellentmondásos érzések
Az érzelem-szabályozás számos készségből áll, mint pl. a vegyes-ellentmondásos érzések tolerálása, az intenzív érzelmek bírása (belső tartalmazása), a frusztráció-tűrés, a szorongás-tűrés, az érzelmek pont megfelelő méretűvé formázása. Az érzelemszabályozás a szülő-gyermek kapcsolatban alakul ki és épül be, vagyis válik belső önszabályozássá. A kisiskolás gyermekek össze tudnak omlani nagy megterhelés, fáradtság, újabb kihívások hatására, de többnyire kezelni tudják intenzív érzelmeiket illetve ha valakivel ellentmondásos érzéseket élnek át, vagy legalábbis eszközöket tudnak mozgósítani, hamarabb megnyugszanak. Ha azt észleljük, hogy gyermekünk tartósan visszaesik ebben, segítsünk számára ismét eszközöket kidolgozni, mi segít a megnyugvásban (akár testi eszközöket bevonva, mint pl. légzés, mozgás, kuckózás). Ebben az életkorban is segít, ha a gyermek megnyugvása után törekszünk az ilyen helyeztek megbeszélésére, hogy értse önmagát, és adekvát megoldást dolgozzon ki a számára nehéz helyzetre. Fontos, hogy megfelelő mintát nyújtsunk, és hogy életkoruknak megfelelően őszinték tudjunk lenni. Nagyon hasznosak az olyan társasjátékok, játékok, amik az érzelmi megosztást, kifejezést segítik, vagy a közös könyvolvasás és annak megbeszélése.
3. Szomorúság bírása, fájdalmas érzések forrásának megkeresése
Az érzelem szabályozás területe szintén, érdemes azonban külön is kiemelni, hogy szabad szomorúnak lenni. Sokan azt gondolják, hogy a fájdalmat, szomorúságot jobb minél előbb eltüntetni. Pedig a szeretet-teli kapcsolatok nincsennek anélkül, hogy néha fájdalmat éreznénk vagy okoznánk, vagy hiányzik a másik, vagy csak egyszerűen nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettük volna. Kezelésük valójában “könnyebb” hosszútávon, ha megengedjük ezeket az érzéseket, be tudjuk azonosítani forrásukat és vagy elfogadjuk, vagy megoldást találjunk ki rá. Például nagyon szomorú, ha abba kell hagyni egy érdekes tevékenységet, vagy el kell búcsúzni egy jó találkozásból, ezt meg lehet élni, de lehet arra gondolni, hogy ezt máskor lehet folyatni. Ennél fájdalmasabb élményeknél több idő kell azok megemésztésére, elfogadására. Ha kapcsolatainkban állandóan védekezünk ezeknek az érzéseknek az átélése ellen, felszínessé válhatnak, illetve mindig egy “nagyon szép képet” akarunk kifele mutatni. Később az online világ erre már csak ráerősít.
4. Az agresszió szabályozása
Ez is az érzelem szabályozás területére tartozik, de érdemes rá külön figyelmet is szentelni. Iskolás korig segítjük a gyermekeket annak fejlesztésében, hogy haragjukat megfelelő formában, ne agresszivitással fejezzék ki. Segítünk abban is, hogy együtt megértsük annak hátterét, és megfelelő megoldást találjunk. Kisiskolás korban a gyermekek egyre többet vannak szülői, felnőtt felügyelet nélkül, amikor gyakorolhatják érzelmi készségeiket, de ez csábító tud lenni éretlenebb megoldások alkalmazására. A felnőtteknek érzékenyen kell segíteniük a testvéri, baráti, közösségi csoportokban, hogy ne az agresszív megoldások vagy bántalmazások (bullying) harapózzanak el, ugyanakkor mindegyik kisgyerek ki tudja fejezni a szempontját és megfelelő kompromisszum szülessen. Ez ismét energiát igényel a felnőttektől és akár a felnőttek összefogását, hogy csoport szinten megszilárdítsák a megfelelő megoldásokat, de életre szóló mintát adhatnak a gyerekeknek, amit hamarosan autonóm módon is működtetni tudnak. Ez később az online világban is rendkívül fontos készség lesz.
5. Érzelmi ok-okozat, pozitív érzelmek megtartása, empátia
Az érzelmi készségek ezen csoportja segíti a harmonikus, kölcsönös, együttműködésre képes kapcsolatok kialakítását. Az érzelmi ok-okozat tanulása, pozitív érzelmek megtartása a harag közepette, empátia, rugalmasság, együttműködés készsége mind segít abban, hogy sajátmagunk és mások szempontjait is érzékeljük és figyelembe vegyük. Már egészen pici gyermekek is képesek empátiára, hogy átérezzék mások helyzetét, még ha könnyen felül is kerekedik a saját szempont. Amikor segítünk megérteni kisgyermekünknek, hogy megértse, mit és miért érez ő és mások, nagyon fontos készséget adunk át. Ezért is igyekszünk már a babáknak is érzéseiket megfogalmazni, és óvodás kor előtt próbáljuk elmagyarázni, miért lett dühös, szomorú, csalódott, vidám ő vagy egy kis társa. Pici gyereknél az is jellemző, vagy csak az örömteli érzéseket vagy csak a negatívakat éli át. Egy pillanattal ezelőtt vidáman hintázott, játszott, majd keservesen sír, mert abba kell hagyni a játékot, vagy nem sikerült, vagy valaki elvette. A düh és elkeseredettség kiszorítja a többi érzést, de attól is tart, hogy rá ugyanígy haragszanak. A megnyugvás fázisában mi tudjuk emlékeztetni, hogy a szeretet kölcsönösen megmarad, és hamarosan ő is emlékezni fog rá. Kisiskolás korra mindezek beépülnek, már egész jól meg tudja fogalmazni nyugodtabb állapotban, ki miért érez úgy ahogy, és a düh elmúltával ismét árnyaltan látja a másikat. De továbbra is érdemes beszélgetésekkel, játékokkal megerősíteni ezt a készséget. Fontos fenntartanunk jó családi, baráti kapcsolatokat, közös programokat csinálni, és biztosítani, hogy gyermeküknek saját jó közegei is legyenek. A személyes társas kapcsolatok, az empátia nagy erőforrás szintén. Az online világ, ha nem figyelünk, ezt a készséget nagyon meggyengítheti később.
6. Kompetencia, kitartás, reális korlátok
Az érzelmi készségek ezen csoportja segít, hogy önbizalmunk elsődleges forrása saját jártasságaink öröméből fakadjanak, és ne a másik lenyomásából. A kisgyermek már babakorától át tudja élni, hogy kezdeményez, használja egy készségét, pl jelez szüleinek, és ezáltal kedvezően alakulnak a számára fontos események. Ezt a készséget jó, ha a szülők úgy formálják tovább, hogy a kisgyermek átélje a kompetencia és a felfedezés örömét, és ne csak külső jutalmak hatására akarjon “teljesíteni”. Bár az iskola időnként beárnyékolhatja ezt a élményt, a szülők és jó esetben a pedagógusok is tovább erősíthetik a kompetencia, jártasságok, kitartás örömét. Amikor a kisgyermek ebben találja meg önbizalmát, elfogadva reális korlátait is, az együttműködés és versengés egyensúlya tud kialakulni, és nem kell mindenáron másokat legyőzni. Ezeket a készségeket kiemeltem fontos lenne kisiskolás korban erősíteni, finomítani. Sajnos az online világ gyakran hamis, könnyed világot közvetít, ami hamis illúziók kergetését, és nagy csalódásokat eredményezhet.
7. Felelősség, realitás és fantázia
Az előző érzelmi készségekhez szorosan kapcsolódik, hogy a kompetenciáink önbizalom-teli átélése mellett el tudjuk-e fogadni magunk és mások reális korlátait. Ez nem azt jelenti, hogy nem jó időnként ábrándozni, vagy fantáziában, játékban átdolgozni nehézségeket, vagy kreatív ötletelést mozgósítani célok érdekében. Azonban aki inkább hajlamos egy fantázia világba menekülni folyton, nehezebben néz szembe azzal, hogy a valóságban hogyan valósíthat meg célokat és kapcsolatokat. Nehezen méri fel, mire van valóban hatással, és mi az ő vagy mások felelőssége. Érdemes felfigyelni arra, ha iskolás gyermekünknél nincs egyensúly abban, hogy mennyit vonul el fantáziavilágokba, és kevéssé vállal felelősséget a dolgaiért. A felelősségi köröket kisiskolás korban érdemes újból-és újból jelölni és gyakorolni, hiszen az életkorral változik, és akár a “három kosár” módszerrel játékos formában tisztázni. Az érdeklődés felkeltése a valós dolgok iránt, és annak megerősítése, hogy nem csak a fantáziában lehet örömet lelni, vagy azt is tovább lehet vinni valós, kreatív dolgokba, külön fontos terület lehet később. Ilyenkor jobban fel leszünk vértezve az online világ mindenható megoldásainak csábítása kapcsán.
8. Belső segítő
A belső segítő kialakulása is hosszú folyamat életünk első éveiben. Egyszerűen fogalmazva értékeket és szabályokat tanulunk szüleinktől és a fontos felnőttektől, ami később akkor is iránytűként szolgál, amikor ők távol vannak. (Kamaszkorban ez átmegy egy átdolgozási folyamaton, és erősödik meg ismét jó esetben.) A belső segítőt érdemes kisikolás korban is fejleszteni. Nem csak emlékeztetnünk kell a kisgyermeket adott helyzetben, hanem beszélgetni vele, megérteni például, hogy adott esetben miért dobta sutba belső segítőjét, vagy támogatni, hogy ő mérlegeljen helyzeteket. Különösen fontos készség a belső segítő autonómiájának támogatása a társas nyomás ellen, ami azt jelenti, hogy akkor is követünk alapvető értékeket, amikor a társas nyomasból valami nagyon más következne. Nem könnyű ezt úgy gyakorolni, hogy közben ne féltsük barátságainkat. Kisikolás korban a nevelőknek, pedagógusoknak kiemelt jelentősége van ennek megerősítésében, hogy ne külső büntetések miatt kövessék a gyermekek ezt az iránytűt, és ne csak akkor, amikor a felnőtt szeme előtt vannak. Ennek a készségnek a belső megerősödése kiemelt szerepet kaphat később az online világban, ahol a társas nyomást megélhetjük úgy, mintha sokszorosára fokozódna.