Képzeljük el: egy kisiskolás otthon korlátlanul használhatja a tabletet, az iskolában viszont szigorú szabályok vannak. Vagy fordítva: a szülők próbálják korlátozni a képernyőidőt, de az iskolában mindenki mobilozik a szünetben. Ez a helyzet nemcsak zavaró, hanem kifejezetten káros is lehet a gyerekek fejlődésére.
A digitális eszközök használatának szabályozása nem lehet “szigetszerű” feladat. A családokat és az intézményeket együtt kell felkészíteni a digitális világgal való egészséges kapcsolatra.
Miért olyan fontos az összehangolt megközelítés?
Kisiskolás és kiskamasz korban a gyerekek még külső támpontokra támaszkodnak szabályaik kialakításában. Ha a szülők azt mondják, hogy “a telefon rossz”, az iskola pedig beépíti a tananyagba, a gyerek zavarba jön. Ha otthon minden szabályozott, de a suliban szabadon mobilozhat, akkor az otthoni korlátok hiteltelenné válnak. De kamaszkorban is fontos a következetes viszonyulás a digitális világhoz és eszközökhöz. Számos szakember véleménye, hogy ennek bevezetése szülői feladat – az iskolával karöltve-, nem lehet magára hagyni ebben a kamaszokat sem.
Egyedül képviselni szülőként nehéz
Különösen nehéz helyzetben vannak azok a szülők, akik egyedül próbálják képviselni a fokozatosságot és a reflektív használatot, miközben a gyerek osztálytársainak “mindent lehet”.
“Mama, Péternek már van TikTok-ja!” – hangzik el naponta ezekben a családokban. A gyerek nem érti, miért ő nem kaphat meg mindent azonnal, amikor a barátai már régóta használnak mindent. A szülő pedig úgy érzi, hogy folyamatosan harcol a környezettel és a gyerekkel, vagy a gyereke “kimarad” valamiből.
Ez a nyomás különösen erős lehet, amikor:
• Az osztályban WhatsApp csoportok vannak, ahova a gyerek nem férhet be a korlátozások miatt
• Születésnapi bulikról lemarad, mert azokat online szervezik
• A barátok online játékokról beszélgetnek, amikhez nincs hozzáférése
Egyedül nagyon nehéz következetesnek maradni ezekkel a kihívásokkal szemben. Ezért van szükség közösségi megoldásra.
A kutatások azt mutatják, hogy azokban az iskolákban, ahol egységes elvek mentén dolgoznak szülők és tanárok, sokkal jobb eredményeket érnek el a gyerekek digitális kultúrájának fejlesztésében.
Jó példák: amikor működik az összefogás
Egy már működő modellt a Waldorf iskolákból ismerhetünk meg. A Waldorf pedagógia egyik legmarkánsabb vonása a digitális eszközökkel kapcsolatos közös álláspont. Az informatika és médiaismeret tanítása csak 9. osztálytól kezdődik, és ezt az elvet mind a tanárok, mind a szülők támogatják. Ezekben az iskolákban a szülők tudatosan választják ezt a megközelítést, és otthon is betartják az elveket. Az eredmény: a gyerekek nem érzik ellentmondásosnak a helyzetet, és mire eljön az idő a digitális eszközök bevezetésére, már kialakult bennük az egészséges viszony a technológiához, és érzelmileg is érettebbek az online világ kihívásihoz.
Egy másik lehetséges modell, amikor az iskola és a szülők tudatosan és célzottan beépítik a digitális eszközhasználatot a tanulásba, de korlátozzák a közösségi média használatát, amire a kiskamasz egyedül még éretlen, és segítik a személyes kortárs kapcsolatok alakítását, fenntartását. Ez is következetes viszonyulást közvetít, számos feszültséget spórolhat meg a szülők és gyermekek közt is.
Ahol nem lehet az iskolával egységesebben együtt fellépni, legalább a gyermekünk barátainak szüleivel fogjunk össze és alakítsunk ki együttműködést, közös szabályokat, segítsük a személyes találkozásokat, és beszélgessünk rendszeresen a digitális világról a gyermekekkel.
A gyakorlatban: mit jelenthet az összefogás?
Átlátható folyamatok
• Világos útmutató arról, mikor és hogyan vezetik be a különféle eszközöket; és érdemes olyan életkorban, amikor a gyermekek érzelmi készségei, személyisége már elég erős ehhez
• Rendszeres visszajelzés a szülőknek a gyerekek digitális viselkedéséről
• Közös értékelés minden szereplővel: működnek-e a szabályok?
Közös szabályok kialakítása
• Képernyőidő: mennyit és mikor használhatnak digitális eszközöket a gyerekek
• Tartalom: milyen appokat, játékokat, oldalakat engednek meg
• Használat módja: mikor együtt, mikor egyedül, mikor felügyelettel, illetve mit mikor vezetünk be
• Szankciók: mi történik a szabályok megszegése esetén
Rendszeres kommunikáció
• Szülői értekezleteken beszélni a digitális kultúráról
• Közös workshop-ok szervezése szülőknek és tanároknak
• A gyerekkel, serdülőkkel rendszeresen fontos beszélgetni a digitális világról, annak előnyeiről és veszélyeiről, és miért és mire szeretik azt használni. Nagyon fontos érteni a kamaszok oldalát, motivációit, élményeit a digitális világban!
Az eredmény: erősebb érzelmi izmok
Ha szülők és tanárok egy irányba húznak, a gyerekek biztonságban érzik magukat. Tudják, mire számíthatnak, és nem kell folyamatosan lavírozniuk ellentmondó elvek között. Ez megteremti azt a stabil alapot, amire az egészséges digitális kultúra építhető.
A jövő nem attól függ, mennyire fejlett technológiát használunk az iskolákban, hanem attól, mennyire tudunk közösen, felelősen bevezetni ezeket az eszközöket a gyerekek életébe.
Az összefogás nem luxus – szükséglet. Mert a digitális kor kihívásai túl nagyok ahhoz, hogy bárki egyedül nézzen szembe velük.
