Itt a nyár, a gyerekek többet játszhatnak a szabadban, kevesebb a kötelesség. Mi szülők is szívesen lazítunk a szoros napirenden. Ilyenkor néha bizony nehéz abbahagyni a játékot. A jó mókát keserves sírás válthatja fel, amikor ott kell hagyni az élvezetes tevékenységet, kell indulni haza. Vagy ha az alvást kellene választani az izgalmas aktivitás helyett. Mit tehetsz, hogy segítsd gyermekedet?
Nekünk felnőtteknek napirendként megfogható időfogalmunk van, tudjuk, mi után mi következik, mennyi időt vesz igénybe stb. Kisgyermeked időfogalma még csak most fejlődik. Kisebb egységekben már észleli, mi után mi következik. De amikor elmerül valamilyen élvezetes tevékenységben, az idő dimenziója szinte megszűnik. Ha a felnőtt hirtelen szól, hogy most már menni, váltani kellene, nehéz hirtelen mit kezdeniük a helyzettel, illetve a helyzet keltette érzésekkel.
Már egészen pici, még alig beszélő gyermekek is értik, ha igyekszünk őket előre felkészíteni, hogy a vidám tevékenység hamarosan véget ér. Van, akinek segít, ha együtt állítunk be egy időjelzőt a mobiltelefonon, mert átélheti, hogy ő is aktív részese az idő uralásának − amikor csipog az óra, ő állíthatja meg. Van, aki olyasmiből ért inkább, hogy például még hármat lehet csúszni a csúszdán, ahogy az is beválhat,ha együtt találjuk ki, mi legyen az utolsó öt percben. Ki lehet alakítani kisebb szokást a búcsúból is (természetesen nem elnyújtva), melynek során hangsúlyozhatjuk, hogy a hinta, mászóka, esetleg a kis barát másnap is ott várja. Ezzel még egy átmeneti, felkészülési időt biztosítunk a gyereknek, hogy a szeretett játékoktól, társaktól el tudjon válni. Baráti összejövetelnél is lehet figyelmeztetni a gyerekeket, hogy hamarosan véget ér a játék: amikor az óramutató valahova ér, vagy még egy társas stb.
Ha ezután is nehéz a váltás, és a gyermek erősen csalódott, eláraszthatják negatív érzései. Fontos tudnod, hogy a gyerekeknek sokkal nehezebb megbirkózniuk vegyes érzéseikkel, mint a felnőtteknek. Két-három éves kor alatt alatt erre nem is képesek a felnőtt segítsége nélkül. Már az is segít, ha ezekkel tisztában vagy, kevésbé érzed, hogy gyermeked a világ legrosszabb szülőjének tart. Fontos tudnod, hogy gyermeked nem benned csalódott, hanem a helyzettel nem tud megbirkózni.
Ez a tudás segíthet, hogy végiggondold, mit élhet át egy-egy hasonló helyzetben a gyermeked, és milyen ellentmondó érzései lehetnek. Egy tevékenység abbahagyása, amelyben jól érezte magát és jó érzéseket keltett benne, adott esetben frusztráló, negatív érzést, indulatokat is szülhet. Kinek könnyű ennyi mindent elviselni egyszerre?
Amikor a gyermek ennyire csalódott, melléguggolhatunk, hogy egy szinten legyünk vele, és megfogalmazhatjuk, hogy ez az érzés azt jelenti, jól érezte magát, hát persze, hogy nehéz abbahagynia a jót. Akár azt is felidézhetjük számára, milyen jó pillanatai voltak, és biztosíthatjuk arról, értjük a bánatát, szomorúságát. Ezzel kifejezzük azt is, hogy a negatív érzései is elfogadhatók és érthetők ebben a helyzetben. Emlékeztethetjük, hogy máskor is megismételhetők ezek a jó dolgok. Van, akinek segít egy kisebb, félperces rajz az adott helyzetről, egy kavics vagy fűszál mint emlékeztető, amit elvihet. Meg lehet említeni, hogy mi vár még rá aznap (pl. fürdés, esti mese). Sok gyereknek segít, ha átéli, hogy vegyes, ellentmondó érzéseit szülei értik és kibírják.
A vegyes érzések kezelése más helyzetekben is kihívás a szülők számára. Sok ilyen helyzetről olvashatsz a Novick házaspár Érzelmi izomzat c. könyvében
