Mesterséges intelligencia a pszichoterápiában – kerekasztal a Pszichoterápia konferencián
Izgalmas kerekasztal-beszélgetésen vettünk részt, amelynek középpontjában egy egyre elkerülhetetlenebb kérdés állt: mit kezd a pszichoterápia a mesterséges intelligenciával?
Az MI még ismerős-ismeretlen terület a szakma számára, tanuljuk, próbálgatjuk, és közben felmerül a kérdés: vajon ő is „tanul” minket? Ami biztos, megjelenése komoly szakmai, etikai és identitásbeli kihívásokat hoz magával, amelyekkel szembe kell néznünk.
A beszélgetés nem válaszokat kínált, hanem gondolkodási teret nyitott. Szó esett arról, hogy milyen szerepet tölthet be az MI a pszichoterápiás munkában – akár szupervízióban, akár kiegészítő eszközként -, és hol húzódnak azok a határok, amelyeket nem érdemes átlépni. Az adatvédelem és a terápiás felelősség például olyan területek, ahol az MI használata könnyen válhat kockázatossá.
Felvetődtek mélyebb, izgalmasabb kérdések is: képes-e az MI érzelmi kommunikációra, tartalmazásra? Lehetséges-e vele valamiféle interszubjektív kapcsolódás? Tud-e mentalizálni? És mindez hogyan érinti a terápiás szövetséget, a kötődést, a nonverbális kommunikációt?
Külön figyelmet kapott az a szempont is, hogyan van jelen az MI a páciensek mindennapjaiban, és ez miként vonható be a terápiás megértés és reflektivitás folyamatába.
A kerekasztal résztvevői – Bokor László, Campos Anna, Szondy Máté, Vizin Gabriella, Treuer Tamás – többféle terápiás irányzatot is képviseletek, ami érdekes szempontokat hozott beszélgetésben. Melyik irányzatban hogyan segíti a terápia mélyítését vagy kiegészítését, hol vannak veszélyes pontok. Hogyan lehet az AI alapú eszközöket bevonni az egyenlőtlen terápiás ellátás kiegyensúlyozásába, vagy a prevencióba.
Egy gyorsan változó, bizonytalan technológiai környezetben nem könnyű eligazodni. De talán épp ezért volt értékes ez a közös gondolkodás, dilemmák mentén, nyitott kérdésekkel, ítéletek nélkül.
