Régóta köztudott, hogy a gyerekeknek lételemük a játék. Rengeteget tapasztalnak, tanulnak a játékon keresztül, rendezik tapasztalataikat, feldolgozzák az eseményeket, sőt a konfliktusokat, feszültségeket is, és a játék tevékenysége agy fejlődését is segíti.
Vannak szülők, akik szeretnek a gyerekkel játszani, mások unalmat éreznek, és ennek nyomán gyakran bűntudatot is. Van, aki örül a nyári szünetnek: végre nem kell rohanni, több időt tölthet a gyerekkel, de sokakat ez inkább szorongással tölt el.
Mihez kezdj szülőként az ellentmondással, hogy fárasztó és unalmas a gyerekkel önfeledten játszani, miközben tudod, hogy ez számára az egyik legfontosabb tapasztalat?
Először is érdemes eloszlatni néhány előítéletet, például hogy az igazán jó szülő képes bármennyit önfeledten és boldogan játszani a gyermekével. Ebben pontosan akkora különbségek vannak a szülők közt, mint bármely más dologban. Van, aki imád játszani, más inkább olvas, kirándul, sportol, vagy több dologban is örömmel merül el, nem vagyunk egyformák. Csak felesleges elvárást támasztasz magaddal szemben, ha egy idealizált képnek próbálsz megfelelni. Abban is lehet különbség, hogy mennyire leled örömöd a babával való játékban, vagy hogy szívesebben játszol a gyerekkel, amikor már kicsit nagyobb.
Ha a játékot kényszerű kötelességnek érzed, hamar azon kaphatod magad, hogy gondolatban máshol jársz, vagy éppen a telefonod nyomogatod. Szintén téves képzet, hogy órákon keresztül kell játszanod a gyerekkel, hogy biztosan boldoggá tedd. A gyerekeknek arra is szükségük van, hogy együtt tevékenykedjenek velünk, vagy hogy lássák, mi hogyan teszünk-veszünk. Gondolj bele: milyen soknak tűnik, amikor napi egy órán keresztül csak rád figyelnek − így rádöbbensz, hogy nem az idő mennyisége, hanem a minősége a fontos.
Egy másik gyakori tévképzet, hogy a játéknak semmi haszna, csak gyerekes szórakozás, főleg, ha gyakran gyötör bűntudat, hogy nem elég rendes a lakás, tehát a játékkal fontosabb dolgoktól vetted el az időt. Ilyenkor gondolj arra, hogy a gyermek számára a játék a világ megtanulásának eszköze. Meg kell értened, hogy a gyerekek számára az, hogy unásig ismétel valamit, fontos tapasztalat és gyakorlás, és akkor lép tovább, ha egy-egy dologról mindent megtanult. (Lehet kivétel egyfajta beleragadás, de ez más irányba vinné témánkat.) Ami számodra adott esetben kínzó unalom, gyermeked számára elengedhetetlen és örömteli tanulás. Fontos számára az egyedüli és a társas játék is. Ha spontán örömödet leled ebben te is, az jó kapcsolódási lehetőség gyermekeddel, és mélyebben megismerheted őt.
De ne ess kétségbe, ha nem igazán szeretsz játszani. Tudnod kell, hogy ez mégiscsak a gyermek szintjére való lépés, ilyenkor a felnőtt tesz erőfeszítést, nem a gyermek. Már az is jó, ha örülsz az ő örömének, és ezt kifejezed. A gyerekeknek arra is szükségük van, hogy maguk játsszanak, és a felnőtt ezt csak megerősíti a jelenlétével. Azt is tudnod kell, hogy a közös játék egyik fontos eleme a megosztott figyelem, a megosztott közös élmény. Nem baj, ha nem vagy kreatív ebben, és nem különösebben élvezed. Ha csak húsz percet tudsz arra szánni, hogy nem a vacsora elkészítésén vagy a másnapon aggódsz, hanem tényleg a gyermekre figyelsz, és nem a telefonodat nézed, nagyon fel tudod tölteni őt. Az ő öröme segíthet abban, hogy ezt az időt apránként növeld kicsit − akár meséléssel, énekléssel, sétával.
Amikor sokat vagy otthon gyermekeddel, mert épp szünet van, vagy nem dolgozol, vagy mert még nem jár közösségbe, érdemes egyensúlyt teremtened, hogy időnként a saját igényeid is érvényesüljenek. Ezzel nem ártasz gyermekednek, ha azonban folyton őt szolgálod, inkább haragudni fogsz rá. Azonban mindig szánj valamennyi időt arra is, amikor tényleg csak rá figyelsz. Szintén gyakori szorongásforrás a szülőknél, hogy ha kiesnek a napi ritmusból a szabadság alatt, kevésbé tudják szabályozni a gyermeket, aki nehezen hagyja abba az élvezetes tevékenységeket. Erről szól a A jó játékot könnyű elkezdeni és nehéz abbahagyni című írásunk.
