„Képzeld el, hogy minden, amit gyermekeddel csinálsz, magában foglal egy különleges dimenziót. Képzeld el, hogy a nap minden pillanata, bárhogyan éled is meg, hozzáadott értéket jelent a te életedben és gyermeked fejlődésében. Képzeld el, hogy olyan dimenziót építhetsz, amely táplálja gyermeked karakterét, boldogságforrást kínál, támogatja a tanulást és megerősíti a barátságokat.
Ezt a különleges dimenziót mi érzelmi izomzatnak hívjuk.”
(Idézet K. K. Novick és J. Novick: Érzelmi izomzat c. könyvének előszavából.)
A pszichológiában a normál fejlődésben és zavarokban is mind nagyobb figyelmet szentelnek az érzelmi szabályozásnak. A szerzők több mint ötvenéves terápiás tapasztalatra és családok megfigyelésére alapozott fejlődéspszichológiai elméletükben az érzelmi készségek (érzelmi izomzat) fejlődését és fejlesztését állítják a középpontba.
Azt talán sokan tudják, hogy egy-egy tanulási képesség hátterében elengedhetetlen számos részképesség kialakulása és ezek összerendeződése. Például a járás, beszéd, olvasás, számolás megtanulását számos lépcsőfok előzi meg. Felnőttként talán az autóvezetés elsajátítása hozhatja vissza ezt az élményt: mennyi mindent kell külön begyakorolnunk, mire ez észrevétlen, automatikus készséggé fejlődik! A szerzők elmélete azért egyedi, mert az érzelmi szabályozás átláthatatlannak tűnő hatalmas csomagját érthető készségekre bontják, melyeknek bemutatják lépésenkénti elsajátítását. Ezek jó esetben begyakorlódnak és összesimulnak, és szinte észrevétlenül segítik kapcsolatainkat és rugalmas megküzdésünket különféle helyzetekkel.
Ezek a készségek már a születéstől kezdődően formálhatók. Minden életkorban más „érzelmi izmok” kialakulása kerül előtérbe. A bizalom és kötődés megalapozása csecsemőkorban talán jobban a köztudatban lévő jelenség. Azonban izgalmas kérdés, hogyan lehet egy pici babával lefektetni az alkalmazkodóképességnek az alapjait, miközben fontos a baba igényeire hangolódnunk. A szerzők bemutatják, hogyan tudunk a baba számára egy kiszámítható de nem merev világot közvetíteni, ahol megélheti, hogy igényeit már születésétől kezdve jelezheti ugyanakkor lassan maga is alkalmazkodik a felnőttek ritmusához, szükségleteihez, illetve a változásokhoz. Ilyen az egyéveseknél a hatóerő megélése, ami központi jelentőségű a személyiség alakulásában − nem kell nagy képzelőerő, hogy felidézzük a fáradhatalanul próbálkozó, felfedező tipegőt. De ki gondolná, hogy az empátia alapjait már ekkor formálni tudjuk, amire szép példák vannak a könyvben. Kétéves korban meg tudjuk erősíteni az elsajátítás készségét, ami érzelmi oldalról támogatja egy életen át a kíváncsiságot, felfedezési kedvet, kompetenciaérzést és a tanulás örömét. Ezzel párhuzamosan az érzelmi szabályozás egyik fontos összetevőjeként segíteni tudjuk azt a képességet, hogy a kisgyermek ki tudjon jönni a „nehéz állapotokból”. A háromévesek fontos fejlesztendő érzelmi készsége a kitartás, emellett az önérvényesítés, amit rendkívül fontos elkülönítenünk az agressziótól, és más kezelést is igényel. A négyéves kor kiemelkedő teljesítménye az önkontroll, miközben nagyon fontos, hogy segítsük a gyermeket abban is, hogy a reális normák (vagyis nem túlzóan szigorú vagy túlzóan laza) beépüljenek. Az ötéves gyermekek, mire iskolába mennek, elsajátítják az együttműködés és a kompetencia összetett érzelmi készségeit.
Amellett, hogy a szerzők mindezt, és számos más készség formálását is bemutatják könyvükben, külön érdekesség, hogy párhuzamosan azt is áttekintik, hogy a szülővé formálódó felnőtteknek maguknak milyen érzelmi izmokra, készségekre van szükségük.
