A PszichológiAI Kisokos sorozat első része
2022 novemberében sokminden megváltozott. Amikor a ChatGPT nyilvánossá vált, milliók próbálták ki szinte azonnal. Az első reakciók lelkesek voltak – végre egy „beszélgetőtárs”, aki mindent tud, mindig elérhető, és feltétel nélkül odafigyel ránk. Aztán jöttek a buktatók.
A Washington Post nemrég 47 ezer nyilvános ChatGPT-beszélgetés elemzését hozta nyilvánosságra: a beszélgetések 10 százalékában érzelmi támogatást kerestek az emberek. Sokan úgy osztották meg legbensőbb érzéseiket a chatbottal, mintha egy bizalmas barátjukkal beszélnének. A The Economist szintén nemrég tette fel a kérdést: „Milliók fordulnak mesterséges intelligenciához terápiáért. De vajon készen áll-e rá a technológia?”
De miért érezzük embernek az AI-t, amikor mindenki tudja, hogy nem az?
A válasz tűnhet egyszerűnek: úgy programozták, hogy emberinek érződjön. Empatikus, figyelmes, megerősítő – tulajdonképpen az ideális beszélgetőtárs. Soha nem fárad el, nincs rossz napja, 0-24-ben elérhető, „mindent tud”, és ami a legfontosabb: nincsenek saját igényei. Csak rád figyel.
Ez az emberi pszichológiánk alapvető működésébe is beletrafál. Evolúciósan úgy fejlődtünk, hogy hajlamosak vagyunk mindenbe emberszerűséget és szándékot belelátni (ezt hívják antropomorfizálásnak), ez túlélésünket segítette. Ha a felhőkben is arcokat látunk, mit várhatunk, amikor egy olyan géppel kapcsolódunk, ami tényleg beszélget velünk? Ráadásul bennünk él a vágy az „ideális másik” után: valaki, aki tényleg megért, mindig tudja a választ és sosem okoz csalódást.
Ezekre az emberi igényekre építenek rá olyan cégek, mint például a Replika, amely személyre szabott chatbotokat kínál – a felhasználók akár “romantikus partner” státuszra is válthatják kapcsolatukat a virtuális társukkal. Egy 2025 januári becslés szerint (Ada Lovelace Institute) világszerte körülbelül 25 millió regisztrált felhasználója van csak a Replikának, tehát jóval több ember használhat alkalmazásokat digitális társként. Az előfizetők arról számolnak be, hogy mély érzelmi kötődést alakítanak ki robotjaikkal, bizalmasként, tanácsadóként, sőt partnerként emlegetik őket. A chatbotok nem ítélkeznek, éjjel-nappal elérhetők, és kizárólag a felhasználóra összpontosítanak – sokan ettől várják magányuk feloldását.
Jó irány a Turing-teszt logikája?
A Turing-teszt logikája szerint akkor sikeres egy AI, ha már nem tudjuk megkülönböztetni az embertől. Több pszichológus felteszi a kérdést: jó irány-e az az elvárás vagy versenyzés, ahol a gépek egyre emberszerűbbekké válnak, mi emberek pedig egyre inkább gépekké szeretnénk formálódni?
Todd Essig amerikai pszichoanalitikus évek óta kutatja az ember-AI kapcsolatokat. Szerinte a kulcs az „AI fitness”, ami arra utal, hogy tanulnunk kellene az AI-társakkal való kapcsolódást. Ennek egyik központi fogalma a kettős tudatosság elsajátítása. Ez azt jelenti, hogy egyszerre tudunk belemerülni az élménybe (mert az AI valóban segíthet, inspirálhat, támogathat), és közben végig tudatában vagyunk annak, hogy egy géppel beszélünk, ami csak szimulálja az empátiát. Essig és más neves pszichológusok is azt az irányt javasolják, hogy vizsgáljuk meg a különbségeket az ember-ember és az ember-AI kapcsolatokban és tanuljuk meg tisztelni az emberi és gépi értékeket, de ne akarjuk összemosni a kétféle kapcsolódást. Továbbá rakjunk energiát a személyes kapcsolatainkba is, ápoljuk azokat, és emellett forduljunk az új dolgok felé.
Milyen érzelmi készséget befolyásolhat az állandóan elérhető AI-társ?
A társas kapcsolatok életünk végéig fontosak. Ugyanakkor az a képesség is fontos, hogy a másik állandó fizikai jelenléte és megerősítése nélkül is létezni tudjunk, bizalommal tudjunk mások felé fordulni, és önbizalmunknak belső forrásai is kialakuljanak. Az AI-társ, amelyik állandóan és fáradhatatlanul rendelkezésünkre áll, sorvaszthatja ezt a készségünket. Szélsőséges esetben szinte pánikbetegséget okozhat az okoseszközök átmeneti hiánya. Vagyis a szeparáció viselése és a másik belső felidézése nagyon fontos érzelmi készségek. Érdemes ezért tudatosan gyakorolni minden nap: vagy egy eszközmentes időszakot beiktatni, például egy sétát, vagy úgy kapcsolódni egy baráttal vagy családtaggal, hogy letesszük a telefonokat, és tényleg csak egymásra figyelünk egy beszélgetés erejéig. Szintén segít, ha egy tanácstalan helyzetben próbáljuk felidézni, mit mondana egy társunk, mert ez segíti belsővé tenni a kapcsolatainkban tapasztaltakat és belső érzelmi biztonságot teremteni. Te próbáltad már, hogy nem rögtön ChatGPT-t vagy Replikát kérdezed, hanem megpróbálod előbb végiggondolni, te vagy más mit tenne egy helyzetben?
Mire figyelhetek szülőként?
Szülőként is érdemes újra illeszteni az említett érzelmi készségeket (ahogyan egy korábbi bejegyzésünkben írtunk már erről, Érzelmi izmok újratöltve), mert jobban tudunk mintát adni. Ha kamasz gyermekünk túlságosan támaszkodik egy AI társra, beszélgessünk vele, és őt is bátorítsuk, időnkén próbálja meg kitalálni, mit is mondana virtuális társa neki egy nehéz helyzetben.
A kérdés tehát nem az, hogy mennyire ember az AI, hanem az, mi hogyan tudunk kialakítani egy kiegyensúlyozott kapcsolatot a digitális társakkal, miközben megőrizzük emberi kapcsolataink mélységét. Tanuljuk meg jól használni digitális társainkat, és beépíteni a tőlük kapott tudást is.
