Magyar Projektmenedzsment Szövetség (PMSZ) által szervezett 44. Körkapcsolás konferencián szakmai vezetőnk, Campos Anna workshopot tartott a digitális világ érzelmi hatásairól és az ember-AI kapcsolatról. A téma különösen időszerű: míg a közösségi médiát ma már természetesnek éljük meg, az AI széleskörű használata viszonylag új terület, ami számos előnyt is biztosít, miközben szorongásokat ébreszt és kérdéseket vet fel.
Miért használjuk az AI-t ennyire sokféle célra?
Munka, tanulás, szórakozás, utazás, kapcsolattartás, egészségügy, művészet – az AI szinte minden területen jelen van már. Amikor a mesterséges intelligenciát használni kezdjük különféle kontextusban, fontos tudnunk, hogy mindig van érzelmi komponense is. Ha nem is tudatosan, de mindig valamilyen érzelmi várakozással is viszonyulunk a “mesterséges eszközökhöz”. Például oldja meg egy problémám, vegyen le terhet rólam, okosabbnak érezzem magam, keltsen jó érzést szórakoztatással, nyugtasson meg, adjon figyelmet. Amire viszont kevésbé számítunk, hogy nem csak pozitív, vagy a tudatalatti várakozásunknak megfelelő érzelmi élményeket kelthet. És azt is fontos megvizsgálni, hogy a pillanatnyi pozitív érzések hosszabb távon is hasznot hoznak-e számunkra.
Az emberek lelki és evolúciós okokból is keresik az érzelmi életüket szabályozó és átalakító elmékhez, emberekhez – és nem emberekhez – való kapcsolódást.
A 60-as években Joseph Weizenbaum által fejlesztett Eliza nevű program, egy korai chatbot, mely egy Rogers-i terapeutát szimulált, megmutatta: az emberek még egy egyszerű számítógép-generált másikat is antropomorfizálnak, emberi vonásokkal ruháznak fel.
Ma a nagy nyelvi modellek minőségileg mások: kielégítően interszubjektívnek érezhetők, megadják a kapcsolódás élményét. Az emberek úgy érzik, hogy tartják, látják és felismerik őket, és választ kapnak bizonyos érzelmi szükségleteikre. Ezt nevezik “mesterséges intimitásnak”.
Milyenek az AI-t használó digitális eszközök és chatbotok, miért érezzük támogatónak?
• Állandóan elérhetőek 0-24, azonnali visszajelzést adnak – csökkentheti a bizonytalanság érzést
• Hatalmas adattömeget tudnak elérni és elemezni – szinte mindenhatónak és mindentudónak tűnnek
• Személyre szabottak lehetnek: egyéni tanácsadó, tréner, tanár – egyéni figyelmet élhetünk meg
• Saját ágenciával, vagyis hatóerővel rendelkeznek, átvesznek feladatokat és döntéseket hozhatnak – megkönnyebbülést, támasz érzést adhat
• De: nincs testük, nincsenek emberi érzéseik, nincs emberi élettörténetük vagy valódi élettapasztalatuk
• Nem aggódnak érted emberi értelemben – csak arra programozták őket, hogy ezt éreztessék veled
Vajon tisztában vagyunk-e azzal, hogyan hat érzelmi működésünkre és kapcsolatainkra az AI és a közösségi média?
Öt nagy kérdéskör, amivel érdemes foglakozni az AI kapcsán
1) Kompetencia és önértékelés
Meg tudjuk-e tartani a kompetencia élményt a munkában és tanulásban, amikor bevonjuk az AI-t? Ez egy nagyon fontos kérdés. Az önértékelés és érzelemszabályozás közös rendszer, amely jó esetben kompetencia alapú. Ha ebben egy jó egyensúly, jó együttműködés alakul az AI-val, gyümölcsöző lehet. Ha a készségeket és érzelmi kompetenciákat túlságosan átadjuk a “gépeknek”, egyéni és társadalmi szinten is elbizonytalanodást okozhat, súlyos következményei lehetnek.
2) Érzelmi szabályozás, érzelmi szükségletek
Ahogy korábban írtuk, mindig valamilyen érzelmi várakozással viszonyulunk a “mesterséges eszközökhöz”. Egy probléma gyors megoldásától, a magány vagy a bizonytalanság csökkentéséig. Egyre több ember fordul AI társakhoz kifejezetten érzelmi megakadás vagy kibillenés esetén. Itt is felvetődik a kérdés, hogyan tartsunk egyensúlyt, hogy ne az érzelmi készségek sorvadjanak el, ne essünk pánikba a mesterséges eszközeink nélkül, illetve hogy meg tudjuk őrizni az ember-ember kapcsolódás értékeit.
3) Érzelmi és kapcsolati hatások az AI-ember közt
Minden alkalmazás használatának van érzelmi komponense is. Fontos tudatosítani, hol indulnak el torz jelenségek, hol alakul az ember-AI kapcsolat összjátéka problematikusan. Ma már vannak kutatások és megfigyelések, mi lehet a hátterében ezeknek kölcsönösen téves irányban megerősítő kapcsolódási spiráloknak.
4) Tudatalatti externalizálás
Az AI, az algoritmusok képesek tanulni és megfigyelni minket. Olyan tartalmakat is elénk tárhatnak, amiket eredetileg nem szándékoznánk tudatosítani, vagy nem így, vagy nem ilyen ritmusban. Az AI-cahatbotokal való beszélgetés is emésztetlenül, vagy nagyon gyorsan tolhat elénk dolgokat, melyekhez sokkal lassabb ritmus lenne szükséges.
5) Ágencia – ki dönt valójában?
Az AI maga is rendelkezik ágenciával, hatóerővel: ő is hoz döntéseket, új tartalmakat generál, megfigyelések alapján. A kérdés: mennyit szeretnénk áttenni mentális életünkből az AI-ra? Külső elvárások vagy belső vágyak határozzák-e meg ezt?
A közösségi média érzelmi hatásai
A közösségi média nagyon hasznos széleskörű kapcsolódáshoz és információk megosztásához, együttműködések kialakításához, és számos egyéb dologhoz. Ugyanakkor szem előtt kell tartani, számos érzelmi változást okozhat, különösen a még fejlődő személyiségnél. A leggyakoribb hatások, amivel találkozhatunk:
• Regresszív hatás: az azonnaliság miatt csökken a várakozási és frusztrációtűrő képesség, nehézzé válik kivárni dolgokat
• Empátia csökkenés: nem látjuk a másikat face-to-face, nem személyes a kapcsolódás
• Gátlások oldódása: nincsenek kidolgozott kulturális szokások az online érintkezésre
• Agresszió növekedés: az előző három hatás miatt nagy lehet a húzóerő, hogy agresszívabban viszonyuljunk másokhoz, könnyen alakul ki online bántás, zaklatás
• Fals megerősítés: várjuk az azonnali szociális megerősítést (lájkokat), de ez hamis is lehet, illetve önértékelésünk belső szabályozása helyett a külső megerősítéseket várjuk
• Szeparációs szorongás: amikor az online kapcsolódás állandó lehetősége egy elvárássá válik, érezhetjük azt, hogy képtelenek vagyunk egyedül lenni, új kórképek alakulhatnak, mint a nomofóbia (no mobil fóbia) vagy FOMO (kimaradástól való félelem)
Mindez együtt járhat azzal, hogy az önértékelés olyan típusú szabályozása erősödik, ami nem a belső kompetenciaérzés megerősödését szolgálja, hanem a győztes-vesztes megoldások és az állandó külső megerősítés iránti igényt.
Mire figyeljünk? – A reflektív használat alapjai, digitális önismeret
• Vizsgáljuk meg: egy adott alkalmazást tényleg a célunknak megfelelően használunk-e? Nem térülünk le valójában valami más irányba, valami kevésbé tudatos érzelmi nyereséget keresünk-e, és ez valóban jó-e nekünk?
• Figyeljünk az addiktív jellegre – tudunk-e az eszközt félretéve fél-egy-két órát beszélgetni, sétálni, olvasni?
• Fel kell ismerni, amikor túlságosan kétszemélyessé válik kapcsolatunk az AI-val
• Meg kell tanulni, hogy ez nem egy ember, valami más – még ha hajlamosak is vagyunk mindent antropomorfizálni. Tanulnunk kell azoknak az alkalmazásoknak, AI-társaknak a sajátosságairól és érzelmi hatásairól, melyeket használunk
Életkori különbségek:
• Különösen a fejlődő, éretlen személyiségre (kamaszok) és idősekre lehet káros
• Szülőknek ismerniük kell a digitális világot és gyermekük életkori sajátosságait
• Részt venni a gyermek digitális életében – még ha erőfeszítést igényel is
• Kamaszoknál: fokozatos bevezetés, közös szabályok kidolgozása
“Offline” élet, személyes kapcsolatok védelme:
• Az ember-ember kapcsolatok védelmére különösen figyelni kell
• Mintát is adunk másoknak saját okoseszköz-használatunkkal
Az elriasztáson alapuló felvilágosítás nem működik és nem is cél – de reálisan el kell mondani a veszélyeket, és reflektíven kell használnunk ezeket az eszközöket, hogy hasznunkra váljanak. Ne becsüljük le az AI jelentőségét és hatását, de tartsuk észben, hogy más, mint az emberi kapcsolatok! Amíg a cégek azt sugallják, hogy mindenben helyettesíthetik az embert, és ezt mi is el akarjuk hinni, addig egy megosztott illúziót formálhatunk. Ez az egyik kulcs, mindkét kapcsolódásnak más értékei vannak, amit fontos észben tartani.
*A fotó a Magyar Projektmenedzsment Szövetség (PMSZ) által szervezett 44. Körkapcsolás konferencián készült.
