Amikor a mesterséges intelligencia mindent tud – Te mit tudsz még?
Ma egy olyan témát választottam, ami sok területet érinthet életünkből, de most a munka, teljesítmény területére koncentrálok.
“Írsz nekem egy elemzést a negyedéves eredményekről?” – kéred a ChatGPT-től. 30 másodperc múlva kész a részletes riport, grafikonokkal, következtetésekkel. “Tudsz segíteni, hogy hogyan beszéljek a főnökömmel a fizetés emelésről?” – Az AI perceken belül ad neked egy strukturált beszélgetési tervet. “Segíts megírni ezt a prezentációt, kódot, e-mailt, stratégiát…” – Az AI szinte mindenben tud segíteni.
De vajon mi marad belőlünk, ha a gép mindenben “jobb”?
Ez a kérdés sokak fejében felmerül, amikor az AI egyre többet vesz át az életükből. Ez nem csak praktikus kérdés – nagyon érzelmi is. Az emberiség történelme a találmányok történelme is. Miért alkotunk, miért találunk fel dolgokat? Többféle ok közül az egyik legerősebb, hogy könnyebb legyen az életünk, megoldjon egy nehézséget, megkönnyítse az életünket, és levegye a vállunkról a fizikai terheket. A mesterséges intelligencia azonban szintet lépett: ezúttal a kognitív, szellemi és kreatív terheinket is átveszi.
Az AI is egy a sorban ebben a folyamatban – de rendkívül ígéretes és hatalmas léptékű. Szélsőséges esetben azonban elveszíthetjük az arányt. Szinte egy kisgyerek szintjére kerülhetünk, ahol arra vágyunk, hogy teljesen gondoskodjon rólunk mint egy szülő, aki mindent megold helyettünk, mi pedig passzív szemlélőkké válunk.
Amikor a siker nem a miénk
Természetes, hogy vágyunk arra, hogy az AI és a technológiai találmányok terheket vegyenek át tőlünk. Az AI jelenléte ezt fokozza, mert miközben egyszerre többféle dolog megoldását várjuk tőle, egyúttal számos érzelmi igénnyel is fordulunk hozzá. Az AI társak pedig tudnak reagálni, hiszen így lettek fejlesztve.
Ez azonban ellentmondásba kerülhet azzal, hogy önértékelésünk kiegyensúlyozottságának egyik tartópillére a kompetencia érzés. Ez egy babakorunktól épülő és erősödő élmény, hogy képesek vagyunk és szeretünk mindenféle helyzetet felfedezni, megoldani, ez belső biztonságérzetet alakít kit. Ezt nevezzük a kompetencián alapuló önértékelési rendszernek, melyet a belül átélt kompetencia élménye táplál – az az érzés, hogy “én ezt meg tudom csinálni, mert megtanultam, gyakoroltam, fejlődtem, erőfeszítést tettem”.
Amikor a kompetencia élményt túlzottan átadjuk másoknak vagy gépeknek, egyre bizonytalanabbnak érezhetjük magunkat belül és tartósan megbillenhet önértékelésünk. Szélsőséges esetben kifosztottá válunk a saját kompetencia élményből, elveszhet a munka öröme, felerősödhet az imposztor szindróma, a félelem hogy mások úgy látnak, “nem is a te érdemed”.
A mindenhatóság csapdája: A hamis zsenialitás
A mindentudó AI hathat egy másik irányban is, felerősítheti a saját omnipotens, mindenható részünket. Olyan, mintha hirtelen minden területen szakértővé válnánk, feljogosítva érezhetjük magunkat arra, hogy mindent megítéljünk, mindenbe beleszóljunk. Érezhetjük azt, hogy kivételesek és felsőbbrendűek vagyunk, és mások fölé kerülhetünk. Teljesen elveszhet a saját önkritikánk, miközben szükséges önmagunk objektívebb szemlélése is. Elveszhet a reális önértékelésünk, és inkább vágyak kezdik azt vezérelni mint a reális erőfeszítés élménye. Szélsőséges esetben akár téves eszméket is felerősíthet az AI-ra való állandó támaszkodás, ahol zseninek vagy kiválasztottnak érezzük magunkat az mesterséges intelligencia megerősítése által.
Az AI és a kiegyensúlyozott önértékelés
Az AI alkalmazások és társak jelenléte új kihívást jelent az önértékelésünkre. Még sosem voltak olyan segítőink, akik bármikor és szinte bármiben rendelkezésre állnak és igyekeznek segíteni, a maguk eszközeivel. Akik sokmindenben lehetnek “jobbak” nálunk. Vigyáznunk kell, mennyire adjuk át teljesen mentális folyamatainkat és készségeinket. Figyelnünk kell arra, hogy tovább gyakoroljuk a kompetencia élményét, és ne mindenben rá támaszkodjunk, egy mindentudó társra. Főként olyan dolgokban, amit kifejezetten szeretünk és magunkénak érzünk.
El kell kezdeni figyelni arra, hogy az AI segítők (ügynökök ) és társakkal hogyan alakítjuk a kapcsolatunkat. Nem csak érzelmi értelemben, hanem hogy amikor segítségüket igényeljük, meg tudjunk tartani egy arányt, és ne kezdjük el magunkat szinte feleslegesnek érezni.
Pszichológia szempontok a munkahelyen
Az AI bevezetése munkahelyeken nagyobb léptékű változás, mint gondolnánk – mert érzelmi és önértékelési komponensei is vannak. Sokkal több, mint “csak” az új technológiai bevezetése. Céges szinten érdemes vizsgálni a mesterséges intelligencia bevezetésének pszichológiai körülményeit. Figyelni kell, hogy az önértékelés szabályozását ne befolyásolja drasztikusan. Hogyan érzi magát a munkatárs az AI mellett? Kifosztottnak vagy támogatottnak? Hatalmasnak vagy értéktelennek? Felerősíti-e az omnipotens fantáziákat (“Mi a legjobbak vagyunk, mert van mesterséges intelligenciánk”), vagy elsorvasztja a kompetencia élményét (“Már nem vagyok szükséges”)?
Érdemes workshopokat szervezni, ahol a csapat beszélhet a mesterséges intelligencia bevezetésének és használatának pszichológiai hatásairól. Kommunikáljuk nyíltan az érzéseket, támogassuk a munkatársakat az átmenetben, és biztosítsunk lehetőséget a kompetencia fejlesztésére. Beszéljünk arról, és tervezzük meg együtt a munkatársakkal, hogyan lehet olyan jó arányban használni az AI-t segédeszközként, hogy gyakorolhassuk a saját tudásunkat és készségeinket; vagy jelöljünk ki új kihívásokat. A cél, hogy az AI ne elsorvassza, hanem felrszabaditsa az emberi kreativitást.
Összefoglalás: Ki irányít kit?
A “mindentudó AI” jelenléte kétélű kard. Támogató lehet, ha segítőként, eszközként használjuk, nem helyettesítőként, ha megőrizzük saját kompetenciánkat. Veszélyes lehet, ha teljesen kiszervezzük mentális életünket, ha omnipotens fantáziákba esünk (“most már mindenhatók vagyunk”), vagy ha elveszítjük az örömteli erőfeszítés élményét.
Tedd fel magadnak a kérdést:
Én használom az AI-t, vagy az AI használ engem?
Erősítem a saját készségeimet, vagy átadom őket?
Mit tudok és szeretek csinálni, ha nincs internet?
Az AI tudhat mindent, de érezni, akarni és valódi felelősséget vállalni csak Te tudsz!
