Az előző Kisokosban azzal foglalkoztunk, hogy a klinikai pszichológiai kategóriák (mint “AI pszichózis” vagy “digitális nárcizmus”) mennyiben segítenek vagy zavarnak. Most ennek egy másik oldalát szeretnénk megvizsgálni: mi történik, amikor te magad kezdesz diagnosztizálni – magadat vagy másokat – egy AI társalgó segítségével?
Amikor az interneten keresünk választ
Az interneten hamar utána tudunk nézni információknak. Van, amikor objektívebb témákról van szó: hol találunk üzletet a környéken, melyik fotelt, vitamint vagy porszívót válasszuk. Sok hasznos tanácsot találunk.
De mi van, ha képlékenyebb témának járunk utána?
Izgulsz egy testi tünet miatt. Félsz, hogy valami betegséged van.
Bizonytalan vagy egy kapcsolatban, vagy a gyereknevelésben.
Bizonytalan vagy önmagadban.
Végeláthatatlan internetes keresés kezdődik, diagnózisok feltérképezése.
Ilyenkor könnyű belecsúszni a folyamatos keresésbe. Az AI gyors válaszokat ad, megnyugtató hangnemben, és mindig „kéznél van”. Ez rövid távon jól esik. De hosszabb távon kialakulhat, hogy egyre inkább rá támaszkodunk – akár észrevétlenül is. És lehet olyan pont, amikor már átadjuk az önértékelésünk, énképünk, világképünk szabályozását, formálását.
Az “AI-diagnózis” veszélyei
Összeveszel valakivel, megbánt valaki. Feldúlt vagy. Beszélgetni kezdesz az AI társalgóval, miért viselkedtek így veled. Az AI megfejti: “Ez nárcisztikus viselkedés jele is lehet…”.
Nem érted, hogy miért ilyen nehéz barátkozni, megbeszéled a chat GP-T-vel. A leírás alapján az autizmus spektrumra tesz.
Hirtelen minden „értelmet nyer”. Az AI szerint a másik nárcisztikus. Te meg lehet autista vagy ADHD-s. Ez megmagyaráz mindent, megnyugtató érzés.
De mi a probléma? Amikor diagnosztizáljuk magunkat vagy a másikat egy AI segítségével, egy pontig segíthet a megértésben. Amikor mereven ragaszkodunk ehhez a diagnózishoz, és már nem engedjük, hogy a valóság árnyaltabb legyen, egyfajta páncéllá válhat.
Idővel kialakulhat az érzés: „Ez vagyok én, a diagnózisom” Nem csak egy magyarázat lesz, hanem az identitásunk része.
Kamaszkor: amikor az AI lesz az identitásod része
A kamaszkorban az identitás újraformálása az egyik központi feladat. Ebben a felkavaró folyamatban a tizenévesek keresik az azonosulás lehetőségét és kölcsön vesznek stílusjegyeket, kulturális kellékeket amíg stabil identitásuk kialakul. A kölcsönvett dolgokon keresztül gyakran jobban megismerhetik magukat, és kiválogathatják, mi fakad igazán belülről, mi illeszkedik igazán.
De az AI közbeavatkozik ebbe a belső folyamatba, ha túlhasználjuk. És nem csak kamaszkorban. Amikor az AI-t vesszük kölcsön, az ő gyors meglátásait, diagnózisait építjük énképünkbe, identitásunkba, támogató tükörnek tűnhet, de elveszi a teret, időt a saját megemésztéstől és átgondolástól. Könnyen elfogadunk mindent tőle egy idő után, és nem válogatjuk ki, mi illik tényleg ránk.
Az AI megspórolhatja a nehezebb utat. Megmutat valamit, de nem hagy időt arra, hogy mi magunk jöjjünk rá.
Gyors koherenciaérzetet ad, és addiktívvá válhat, mert elkerülhetjük vele a belső munka kockázatos és rendetlen folyamatát.
A digitális “felszín” – amikor nem mélyülsz el
Alessandra Lemma pszichoanalitikus megfigyelése szerint napjainkban egyre inkább találkozunk olyan ön-narratívákkal, különösen a fiatalok körében, amelyeket az AI-val folytatott párbeszéd alakít: azonnaliak, gondozottak, de sekélyesek, sőt időnként merevek. A keresgető párbeszédek gyorsan kulcsszavakká és igazságokká fordulhatnak, kategóriákban, diagnózisokban kezdünk magunkról gondolkozni. Stabilitást adhat, de nem önmagunk árnyaltabb megértését.
Amikor AI-ial beszélgetünk úgy érezhetjük, hogy megértenek, gyors válaszokat kapunk és mindig „összeáll a kép”. Viszont az önmegértés sokkal többet követel, mint gyors válaszokat. Az önfelfedezés rendetlen, nem lineáris folyamat, amely a bizonytalanság tolerálásának képességét is igényli.
Tegyél fel magadnak is kérdéseket:
∙ Mennyire ragaszkodom mereven egy AI által adott diagnózishoz?
∙ Használom ezt páncélként, hogy ne kelljen mélyebben megismernem magam vagy a másikat?
∙ Az AI válaszai befolyásolják, hogyan látom magam?
∙ Úgy gondolok magamra, hogy „ez a diagnózis vagyok én”?
∙ Tudok kérdezni magamtól, vagy már mindig az AI kell hozzá?
∙ Beszélek erről- ezekről valódi emberekkel is?
Az AI bővítheti a “tudásunkat”, miközben egyidejűleg tompíthatja az önképünk mélyebb formálásának képességét.
