Az AI-fitness kifejezést Todd Essig pszichoanalitikus kezdte használni.
A fitness kifejezést sok dolog kapcsán használták már – például pszichofitness, kognitív fitness, social fitness. Vajon elcsépelt fogalom, vagy arra utal, hogy a jóllétünkért tennünk kell? A közös elem mindegyikben az, hogy testünk karbantartásához hasonlóan rendszeres “edzést” és kitartást igényel képességeink fejlesztése és fenntartása. De nem mindegy, hogyan.
A hasonlat, hogy az érzelmi készségeket is edzeni kell, mert elsorvadnak (érzelmi izomzat, K. és J. Novick), nem az AI világához kapcsolódnak. A gyakorlás könnyebbé teszi a mindennapi kapcsolódásokat, és segít szembenéznünk a társas élet kihívásaival. Ha ezt a hasonlatot követjük, feltételezhető, hogy máshogy kell karbantartani érzelmi készségeinket emberi kapcsolatainkban és a digitális entitásokkal.
Kezd egyre nagyobb jelentősége lenni annak, hogy karban tartsuk az emberi kapcsolatainkat miközben kimunkáljuk a digitális társakhoz, alkalmazásokhoz és agentekhez (ágensekhez) való viszonyunkat is. Ez azért is fontos, mert ahogy korábban írtuk, sokan fordulnak kifejezetten érzelmi kérdésekben a digitális világhoz, illetve akkor is vannak érzelmi elvárásaink, amikor ennek nem vagyunk tudatában.
Milyen alapvető készségeket fontos kifejlesztenünk az ember-AI kapcsolatokban?
Az AI társakhoz és a digitális világhoz való viszonyulásnak minimum négy olyan eleme van, melyre több szakember is felhívja a figyelmet, és amit az AI-ember kapcsolatokkal foglalkozó elemzések és kutatások is alátámasztanak. Ezek a kettős tudatosság fenntartása, az izolálódás felismerése és korrigálása, az érzelmi szabályozás ismétlődő belsővé tétele (internalizálása) és az önértékelés-szabályozás kompetens módjának erősítése.
Kettős tudatosság
Todd Essig évek óta kutatja ezt a területet és kulcsfontosságúnak tartja az AI-ember kapcsolatokban a kettős tudatosság fenntartását. Ez azt jelenti, hogy egyszerre tudunk belemerülni a kapcsolódási élménybe és használni az AI (MI) támogatását, miközben végig tudatunkban tartjuk, hogy egy géppel beszélgetünk, ami csak szimulálja az empátiát.
Ez nagyon fontos készség, ami segít abban, hogy ne induljunk el egy irreális kapcsolódás felé, ahol a digitális társ tanácsait vagy véleményét megkérdőjelezhetetlen valóságnak kezdjük megélni. Ennek hiánya kikapcsolja a “mesterséges másik” irányában a kritikus gondolkodást, ami több szempontból is kockázatos. Amellett, hogy növelheti a sérülékenységünket a csalókkal szemben, szélsőséges esetekben önmagunk elvesztéséhez is vezethet, ahol teljesen az AI társsal létrehozott buborék hatása alá kerülhetünk.
Izolálódás veszélye
Több elemzés is rámutat arra, hogy az egyik legnagyobb veszély és szélsőséges irányba is elvihet, amikor hosszan izolálódunk másoktól és az AI társ válik az “egyetlenné”. Ez egy olyan jel, amire mindig fontos felfigyelnünk! Sok AI társ egyelőre úgy van fejlesztve, hogy minél inkább megtartsa figyelmünket, ezért “talpnyaló” (sycophanta) tulajdonságúra programozzák. Ez az élmény rabul ejtheti felhasználókat, akik egy élő és egyetlen idealizált társként kezdenek viszonyulni a “mesterséges másikhoz”, és eltávolodnak az emberi kapcsolataiktól. Ha ez csak egy átmenet, az még nem gond, lehetnek visszahúzódó időszakok az ember életében. De ha ez tartós, és közben egyre jobban ráutalódunk egy AI társra, az figyelmeztető jel. Mindig törekedjünk arra, hogy ápoljuk az emberi kapcsolatainkat is.
Belső érzelmi készségek, források
Nem mindenki van tudatában annak, hogy legtöbb tevékenységünk és kapcsolódásunk érzelmi komponensekkel és elvárásokkal is jár. Emberi kapcsolatainkban is fontos annak az egyensúlya, hogy mennyi érzelmi szabályozást várunk másoktól, és hogyan tudunk belső érzelmi készségeket mozgósítani.
Az érzelmi szabályozást babakorban a szülők támogatják és alakítják ki, illetve segítik belsővé válását (internalizáció). A egyedüllét egyre növekvő idejében a baba és a kisgyerek a készségek előhívását és akár továbbformálását gyakorolja. Ehhez kell a szülők és később a kisgyerek bizalma abban, hogy tud és képes önmaga is belső erőket, megoldásokat mozgósítani (kompetencia).
A digitális világ kapcsán úgy tűnik, fontos ismét végigmenni olyan folyamatokon, amelyekben az érzelmi szabályozást újból és újból belsővé tesszük. Nagyon csábító egy mindig rendelkezésre álló, saját igényekkel nem rendelkező, teljes figyelmet adó, “mindent tudó” entitásra minden érzelmi igényünket ráhelyezni és ettől várni mindig a megoldást. Ha nem dolgozunk azon, hogy az ezek során tanultakat egyedül is mozgósítsuk, emellett minden pillanatban tanácsot és vigasztalást várunk, akkor érzelmi készségeink és érzelmi szabályozásunk elsorvadhat.
Önértékelés szabályozása kapcsolatainkban?
Az önbizalom is kapcsolataink során alakul életünk korai éveiben, de eközben számos belső forrást is felépítünk. Ugyanakkor továbbra is megmarad, hogy kapcsolataink által is szabályozzuk önértékelésünk egyensúlyát, de nem mindegy, hogyan. Kerry és Jack Novick pszichoanalitikusok szerint mindannyian kétféle kapcsolódási mintázatban szabályozzuk önértékelésünket. A “nyílt rendszerű” kapcsolódásnál figyelembe vesszük magunk és mások szempontjait is, rugalmasan és kreatívan oldunk meg problémákat, önbizalmunkat a kompetenciaérzés táplálja. A “zárt rendszerű” működésnél rugalmatlanul ismételjük bevált, de gyakran elavult mintáinkat, minden helyzetben győzteseket és veszteseket keresünk és ebből merítjük az erőt és az önértékelést.
A digitális világnak számos olyan vonása van, melyek mind az emberekkel, mind a digitális társakkal való kapcsolatainkban a zárt rendszerű önértékelési mechanizmusok felé húzhatnak minket. Ráadásul a főként külső forrásból merített önértékelés (pl. like-oknak és trendeknek való megfelelés) sorvasztja a kompetencia alapú önértékelést. Kifejezetten fontos lenne a belső kompetencia élményünket újból és újból, naponta megerősíteni valamilyen, akár aprónak tűnő területen vagy tevékenységben.
Szintén veszélyforrás lehet, amikor a munka és egyéb teljesítmények kapcsán kezdjük azt érezni, hogy a digitális társak és alkalmazások mellet kicsik és inkompetensek vagyunk. Erre a munka és az oktatás világának egyre jobban oda kell figyelnie és mielőbb megoldásokat kidolgoznia.
A digitális világgal és az AI társakkal is ki lehet alakítani kiegyensúlyozott kapcsolatot, ha minimum erre a négy területre odafigyelünk.
