Miért használjuk az AI-t ennyire sokféle célra?
Munka, tanulás, szórakozás, utazás – az AI-t szinte mindenre használjuk már. De tudatában vagyunk-e annak, hogy ez mindig társul valamilyen érzelmi igénnyel is? Nem csak “megoldja a problémánkat”, hanem közben valami mást is várunk tőle: vegyen le terhet rólunk, nyugtasson meg, adjon figyelmet, oldja a magányunkat, növelje kompetenciánkat, önértékelésünket. De időnként jöhet a csavar: az, ami pillanatnyilag jól esik, nem biztos, hogy hosszú távon is hasznos.
Hogyan tanuljuk meg érzelmeinket kezelni?
Kapcsolatainkban sokféle igényünk van, és az érzelmi igények, a biztonság és bizalom keresése gyakran a fizikai szükségleteknél is fontosabbak lehetnek. A gyermek alapérzelmekkel születik, de a szülő formálja tovább, hogyan tudja érzéseit megélni, használni, szabályozni. A biztonságérzet egyik alapja az érzelmileg kibillentő és elárasztó helyzetek csillapíthatósága. Amikor az szülő a fizikai szükségletek ellátása közben bírja és csillapítja a csecsemő intenzív érzelmeit, ezzel szabályozza is a baba érzéseit és visszabillenti az egyensúlyt. Ezt érzelmi tartalmazásnak is nevezzük. Ez kiskorunkban beépül, és az önszabályozás alapjává válik. Ugyanakkor továbbra is keressük érzelmi életünk átalakulását vagy szabályozását más emberekben vagy dolgokban, ami akár lehet zene, vers, egy tárgy, egy film, egy közösségi élmény.
Innen már csak egy lépés a digitális világ.
Az első chatbot, ami “megértett”
A ’60-as években Joseph Weizenbaum informatikus-professzor készített egy Eliza nevű programot – egy korai chatbotot, ami egy Rogers-i terapeutát szimulált. Rendkívül egyszerű volt, de az emberek mégis emberi vonásokkal ruházták fel, és komolyan vették a válaszait.
Ma a ChatGPT és társai minőségileg mások. Megadják a kapcsolódás élményét, az emberek úgy érzik, látják és értik őket, támaszt kapnak, és érzelmi kapcsolódást alakítanak ki mesterséges társaikkal. Ezt nevezzük mesterséges intimitásnak. Amy Levy pszichoanalitikus más pszichoanalitikusok munkáit továbbfejlesztve kiemeli, hogy pszichés életünk érzelmi tartalmazója egy másik ember mellett lehet tárgy, kulturális keret, esztétikai objektum – és most már egy “mesterséges másik” is. Minden digitális alkalmazás használatának van érzelmi komponense is, mindig valamilyen érzelmi várakozással viszonyulunk a mesterséges társakhoz, várjuk az érzelmi tartalmazást használatuk közben.
Egyre több ember fordul AI-társakhoz kifejezetten érzelmi megakadás, kibillenés vagy tanácstalanság esetén. Itt is felvetődik a kérdés, hogyan tartsunk egyensúlyt, hogy ne az érzelmi készségeink sorvadjanak el, ne essünk pánikba a mesterséges eszközeink nélkül, illetve hogy meg tudjuk őrizni az ember-ember kapcsolódás értékeit. Nem szerencsés teljesen átadni a mentális folyamatainkat, azaz minden esetben a gépekhez fordulni. Fontos tisztában lennünk az alapvető érzelmi tartalmazási igényünkkel, hogy ne sodródjunk észrevétlenül a teljes függés felé.
Milyen érzelmi készséget befolyásolhat az állandóan elérhető AI-társ?
Több riport készült olyan felhasználókkal, akik megélésük alapján fontosnak tartják a digitális társakat, és van, aki kifejezetten megfogalmazza, hogy érzelmi szabályozás miatt használja rendszeresen. Ha ebben a felhasználó talál egy jó egyensúlyt, akár segíthet a szabályozási hiányosságokban, technikákat tanulhat vagy dolgozhat ki (például: intenzív érzelmek vagy bizonytalanság elviselésére és lecsengetésére, a megnyugvásra).
A jó egyensúlyhoz fontos az emberi kapcsolatok ápolása, és hogy egy átmeneti periódus után önállóan is gyakorolja a felhasználó a tanult érzelmi szabályozást. Ellenkező esetben az emberektől való izoláció és állandó ráfüggés a digitális társra rendkívül veszélyes utakra is vihet. Érintheti többek közt a következő érzelmi készségeket: elárasztó érzések kisebbre formálása, frusztráció-tűrés, agresszió-szabályozás, egy személy felé irányuló ellentétes érzések tolerálása. Szélsőséges esetben akár teljesen elsorvaszthat bizonyos “érzelmi izmokat”, és képtelenné válhatunk dönteni vagy létezni és érzelmeket elviselni az AI-társ nélkül.
Ha úgy érzed, hogy túlságosan a digitális világra, AI társakra hagyatkozol, gyakorold, hogy egy érzelmileg nehezebb helyzetben nem rögtön a ChatGPT-hez fordulsz, hanem megpróbálsz felidézni egy emberi vagy mesterséges társtól tanult technikát, vagy belső párbeszéddel megpróbálod megérteni, mi zajlik benned.
Mire figyelhetek szülőként?
Érdemes felismerni, ha gyermekünk érzelmi szabályozási nehézséggel küzd eleve, mert kitettebb lehet annak, hogy ráfüggjön digitális alkalmazásokra és társakra. Ilyenkor az alapproblémát érdemes kezelni, akár szakember segítségét kérni.
Előfordulhat az is, hogy a digitális világ hatására következik be egyfajta visszacsúszás, és korábban érettebben használt érzelmi készségekben visszafejlődik. A beszélgetés kamasz gyermekünkkel jó kiindulás, próbáljuk megérteni, mi történik vele a digitális világban. Ha visszacsúszást tapasztalunk, beszélgessünk arról, miért ezt a megoldást használja, és segítsünk kidolgozni alternatívákat. Szabályozhatjuk a digitális világban töltött idejét, használjuk együtt is az online alkalmazásokat és nyújtsunk mintát, illetve töltsünk együtt eszközmentes időket, amikor a kamaszok visszatalálhatnak az érettebb megoldásokhoz.
