Napjaink két nagy kihívása – a mesterséges intelligencia robbanásszerű terjedése és a klímaváltozás – nem csak technológiai kérdések. Arról is szólnak, hogyan reagálunk ezekre a változásokra: pánikba esünk és erősödik bennünk a tehetetlenségérzés, vagy képesek vagyunk konstruktívan megküzdeni velük.
Kerry és Jack Novick amerikai pszichológus házaspár klinikai tapasztalatai szerit mindannyiunkban két „rendszer” működik egész életünkön át. Az egyik a nyílt rendszer – ez az, amikor rugalmasak vagyunk, kreatívan oldunk meg problémákat, figyelembe veszünk másokat, és a kihívások megoldása megküzdésünket erősíti. A másik a zárt rendszer – itt rugalmatlanná válunk, csak a jól bevált (de gyakran elavult) megoldásokat alkalmazzuk, és minden helyzetben győzteseket és veszteseket keresünk. A kérdés az, melyik rendszert kapcsoljuk be, amikor az AI vagy a klímaváltozás új hírei érkeznek?
Az érzelmi készségeinket – amit a szerzők „érzelmi izmoknak” neveznek – ugyanúgy kell edzeni, mint a fizikai izmaikat. Ha ezeket elhanyagoljuk, könnyen a zárt rendszer megoldásaiba csúszunk: eluralkodik rajtunk a félelem, bizalmatlanok leszünk, és merev válaszokat adunk összetett problémákra.
Az AI korában különösen fontos, hogy tudatosan használjuk a digitális eszközöket. Ahelyett, hogy hagynánk, hogy az algoritmusok gondolkodjanak helyettünk, fejlesszük a reflektív használatot. Válasszunk olyan tartalmakat, amelyek gazdagítják érzelmi világukat, nem pedig lebutítják. A jövő nem pusztán attól függ, milyen gyorsan fejlődnek a gépek, hanem attól, mennyire maradunk képesek emberi módon reagálni a változásokra.
