Kristóf története
A felnőttek nem tudják kizárni a nehéz helyzeteket saját életükből. Nagy dilemma, mennyit és hogyan mutassanak meg ebből gyermekeiknek. Jó-e, ha mindendenáron eltitkoljuk a „felnőtt dolgokat” a gyerek elől? El lehet-e egyáltalán?
Kristóf óvodás kisfiú, szeret felfedezni dolgokat, játszani a kortársaival és a testvérével. Az utóbbi napokban azonban gyakran ijesztgeti húgát, Petrát, és időnként a szüleit is igyekszik váratlanul megijeszteni. A szülők, Zita és Gábor eleinte viccesnek találták ezt, de egyre kellemetlenebbül érinti őket a folytonos izgatottság. Az óvónők jelzése szerint Kristóf egy ideje mindig ugyanazt a játékot próbálja ráerőltetni társaira, amelyben egy szörny mindent lerombol és felfal.
A szülők érzik, hogy ez nem a szokásos színes fantáziavilág megnyilvánulása, Kristóf játékaiba valami erőltetettség került. Ráadásul nem veszi tekintetbe társait, ami egyébként nem jellemző rá. Zitának eszébe jut, hogy néhány napja kisfia furcsát kérdezett, de akkor nem tulajdonított ennek jelentőséget. Ha egy szörny jönne, a mi házunkat is letaposná? − kérdezte Kristóf. Zita ekkor mosolyogva nyugtatta: Tudod, ezek a szörnyek a mesében vannak, nem tudnak onnan kijönni.
A szülőket mindez elgondolkodtatja. Az elmúlt hetekben sokat beszéltek arról, hogy Zita testvérének, Szilvinek a falujában óriási esők voltak, a házuk alapja megrongálódott, még az is lehet, hogy ki kell költözniük, vajon hozzájuk jöhetnének-e. A gondokat tetézi, hogy Gábor munkahelye is veszélyben van − miből fognak rezsit fizetni, Zita fizetése elég lesz-e átmenetileg? Gábor gyakran feszült, mire hazaér, rámordul a gyerekekre, ami korábban ritkán fordult elő. A híreket is többet nézik, mert maguk is izgulnak a gazdasági helyzet, az árvizek miatt. A szülők eddig azt gondolták, mindezt sikerült csendben, maguk közt tartani, nem terhelik a gyerekekre szorongásaikat.
Zitának eszébe jut, hogy Kristóf mostanában gyakran kéri egyik kedvenc mesesorozatának azt a részét, amikor a szörny megtámadja a falvacska lakóit, és néhány kertet, házat is eltapos – a gyerek mindezt nagy izgalommal nézi. Zita elmondja Gábornak, hogy Kristóf mégis hallhat, érzékelhet valamit gondjaikból, és maga is aggódhat otthonuk biztonsága miatt. Valahogy beszélni kellene vele. Gábor megfogadja, hogy igyekszik türelmesebb lenni esténként. Próbál kevesebb hírt nézni, hallgatni, és a rádiót választja a gyerekek jelenlétében, hogy a képek ne ijesszék meg Kristófot. De nem akarná munkahelyi gondjait elmondani, mert ez a felnőttekre tartozik. Zita azonban felhívja figyelmét arra, hogy Kristóf mostanában feltűnően nem a megtámadott falvacska győzelmét játssza el, hanem az ijesztgető szörny győz. Eddig azt gondolta, hogy elég kicsit erélyesebben fegyelmezni, de rájött, hogy Kristóf erősen szoronghat, nem bízik a családi-baráti közösségben élő falubéliek, vagyis a család erejében.
A szülők végül elhatározzák, hogy valahogy szóba hozzák, mi aggaszthatja Kristófot. Óvoda után Kristóf megint csatakiáltással ugrik rá Zitára egy rejtekhelyről. Az anyuka most nem szól rá a gyerekre, játékba szövi az incidenst: Jaj, jaj, a szörnyek most tényleg legyőznek! Jaj nekem, jaj a házamnak! Kristóf még játékosan legyűri édesanyját, aki a játék végén magához öleli: Hú, ez meleg helyzet volt! Az emberek mostanában nem tudnak győzni a szörny ellen. De vajon miért? − Kristóf meglepődve ránéz, aztán kifakad: Mert a szörnyek erősebbek, és jön az árvíz, és így mindent, mindent széttör! Zita ekkor így válaszol: A mesében mindig nagyon cselesek az emberek, valamit mindig kieszelnek a szörnyek meg a viharok ellen. Viszont a tévében mutatták, hogy az árvíz el tud sodorni dolgokat. Mi apával mostanában sokat aggódunk Szilviék miatt, sok volt az eső ott, valamit csinálni kell a házukkal. Kristóf sóhajt, és a földön ülve beszélgetés indul anyukájával Szilviékről és az unokatestvérekről, házakról, amelyeket meg kell erősíteni, és arról, hogy lehet-e baj a saját házukkal, és akkor mit tehetnek.
A következő napokban Kristóf szörnyes fantáziái csökkentek, játékaiban ehelyett különféle építmények kerültek veszélybe, csak szerelők és barátok összefogása menthette meg őket. Néhány nappal később Kristóf nagy örömmel várta édesapját, hogy az egyik ilyen ilyen ötletét elújságolja. De Gábor mogorva volt, nem figyelt rá. Kristóf csalódottan ült a földre. Gábornak eszébe jutott beszélgetése Zitával. Fia mellé ült, és így szólt: Biztos észrevetted, hogy mostanában milyen rosszkedvű vagyok. Szeretnék bocsánatot kérni emiatt − kezdte a beszélgetést. Kristóf az arcát vizsgálta. − Ez nem miattad van − folytatta Gábor. − Néha a felnőttek is nehéz helyzetbe kerülnek. Mostanában félek, hogy kevesebb pénzt kaphatok a munkában, és akkor hogyan veszem meg a kedvenc müzliteket, a szülinapi ajándékot, meg mindenfélét, emiatt vagyok mérges és szomorú. De erőt veszek magamon, és nem fogok veletek kiabálni.
Kristóf elszaladt, majd visszatért a perselyével.
− Apa, az emberek a mesében is mindig segítenek egymásnak, ha baj van!
Gábor elmosolyodott, és megölelte Kristófot.
− Tudod, ezek bonyolultabb dolgok.
− Akkor nekünk is el kell költöztünk, mint Szilviéknek? − kérdezte Kristóf aggódva.
− Ó, akkor te meg ezért lehettél pukkancs mostanában! Ettől félhettél, hogy el kell költöznünk. Szerencsére anyával sok dolgot ki tudunk találni.
Gábor és Kristóf ezután beszélgetni kezdtek, és mindketten megélték, hogy így sokkal könnyebb, mint külön szorongani, és még jó ötleteket is kitalálnak együtt.
Mire tanít ez a történet?
Kristóf nem tudta szavakkal kifejezni szorongásait, talán meg sem tudta volna fogalmazni a kérdéseit saját magától. Szülei hiába akarták azzal kímélni, hogy nem hozzák szóba az őket érintő nagyon aggasztó dolgokat, Kristóf érzékelte a fenyegetettséget. Játéka, viselkedésének változása azonban felhívta szülei érzékeny figyelmét. Érzékelték és apránként megértették, hogy Kristóf nem szavakkal mondja el az aggodalmait, hanem a viselkedésével. A játék maga pedig egyfajta megoldási kísérlet volt, melyben azzal a figurával azonosult, amelyik nagyon erősnek tűnt. Amikor a szülők megértették, mivel küzdhet a kisfiuk, milyen hatással lehetnek rá a szüleit érintő nehézségek, már felül tudták vizsgálni addig magától értetődőnek tűnő álláspontjukat, és arra jutottak, hogy mégis fontos lenne beszélgetni Kristóffal a problémákról, nehézségekről az életkorának megfelelően. Zita a kisfiú egyik játékához tudott kapcsolódni, amikor Kristóf ezen a módon tudatta, hogy fenyegetve érzi magát. Gábor pedig maga hozta szóba saját rosszkedvét és ennek okát Kristóf életkorának megfelelően.
Nem mindig sikerül rögtön összerakni a képet, gyakran időbe telik átlátni, mi minden szövődik bele a gyermek aggodalmaiba. Sokszor beszélgetésből is több kell, hogy egyáltalán értsük, mi aggasztja gyermekünket, és milyen fantáziával egészítette ki a számára érthetetlen, fenyegető dolgokat. Különösen nehéz dolga van a felnőttnek, ha őt magát is elárasztják a szorongások, és tehetetlennek érzi magát. Ilyen esetekben vagy a szülők adhatnak egymásnak támogatást, vagy a barátok, a tágabb család, vagy éppen egy kisközösség, hogy a tehetetlenségből visszataláljunk a kompetencia érzéséhez. Ha nagyon elakadunk mindebben, érdemes szakember tanácsát kérni, mert a gyermek egyre jobban szoronghat a gomolygó, érthetetlen fenyegetettségérzés hatására, megrendülhet az otthon biztonságába vetett bizalma. Arra is fontos gondolnunk, hogy nagyon nehéz helyzetben mások is segíthetnek. Kristóf szavaival: a mesebeli emberek is segítenek egymásnak a bajban.
