Nagy dilemma a szülőknek és a pedagógusoknak, mivel tudják a gyermeket felkészíteni a gyorsan változó világ kihívásaira, felvértezni a nehézségekre, hogy sikeresek legyenek az egyre bizonytalanabb jövőben.
A középiskolai vagy felsőoktatással foglalkozó szakemberek egyre többet beszélnek arról, hogy a lexikális tudás önmagában nem lesz elegendő a sikeres karrierhez, munkavállaláshoz. A munkaerőpiacon a szakmai tudás mellett 16 kulcsfontosságú készséget azonosítottak ( ezek az ún. soft skillek). Ezek közül 12 közösségi-társas és érzelmi képesség, amelyeket mi alapozzuk meg gyermekünknél, tulajdonképpen már születése pillanatától, hogy azután megtámogassa őket az első kisközösségek, mint a bölcsőde és az óvoda.
A gyermek és a szülő érzelmi képességei nem választhatók el egymástól
Társas lényként születünk. Szükségünk van egymásra, kapcsolatainkban tudunk legjobban fejlődni, tanulni. A legkisebb korban a felnőttekkel való azonosulás jó hajtóerő, mintaként szolgálhat mások megfigyelése, akik fontosak, megtapasztalni velük a kapcsolódás élményét. Szinte észre sem vesszük a mindennapokban, mennyi dologra tanítjuk gyermekünket. Az érzelmi készségeket szinte minden érintkezésnél formáljuk. A szülőknek hasznos, ha maguk is kifejlesztenek, illetve megerősítenek bizonyos szülői készségeket ebben a folyamatban, és egyre nagyobb tudatosságra tesznek szert, mert ezzel alapozzák meg gyermekeik hasonló képességeit.
Az első általános szempont ehhez, hogy a szülők is végigmennek egyfajta formálódáson gyermekük születése után. Nem kell mindent rögtön tudni, van idő elsajátítani, tudatosítani bizonyos irányokat, s annak felismerését, hogy az adott életszakaszban milyen hozzáállás lehet hasznos gyermekünkkel való kapcsolatunk szempontjából. A szülői készségek nem valami varázslattal kerülnek az apák és anyák fejébe, hanem fokozatosan sajátítják el. A második általános szempont, hogy a gyermek és szülei időről időre újratanulják egymást, és az életkori változással újabb sajátosságok és szempontok válnak hangsúlyossá. A váltás, változás nem mindig könnyű. Fontos szülői kompetencia annak képessége, hogy a meglévő ismeretekre és bizonyos alapelvekre támaszkodva egyedi megoldásokat tudunk kidolgozni a gyermekünk, a család számára.
Támogató háló a szülőknek
A harmadik általános elv, hogy a szülőknek is szükségük van támogató hálóra, mert rengeteg változást kell követniük, észlelniük, és számos új megoldást kell találniuk. A szülők − általában az anyák, egyszerűen mert eleinte ők vannak többet a gyermekkel − úgy érzik, hogy mindenhez érteniük kell, ez a jó anyaság, jó szülőség ismérve. A bizonytalanságot sokan hibaként élik meg, a gyermekkel kapcsolatos negatív érzéseket egyenesen a rossz szülőséggel párosítják. (A különféle érzések fontos funkcióiról egy másik írásban számolunk be.)
Szülőnek lenni ezzel szemben szintén egy tanulási folyamat, és ezt sokféle vegyes érzés kíséri. A gyermekre való ráhangolódás nem azt jelenti, hogy mindent rögtön tudnunk kell a gyermekünkről: mit érez, mit szeretne, milyen reakció esne jól neki. Időbe telik, míg biztonságos megoldásokat alakítunk ki együtt. Fel kell készülnünk arra is, hogy egy életkori váltásnál újabb stratégiákra lesz szükségünk, újra kell tanulnunk egymást. Ez egyszerre izgalmas kihívás és gyötrő bizonytalanság. Nem a szülő hibája, ha nem tud rögtön jól reagálni. A hiba az, ha haszontalan elvárást támasztunk magunkkal szemben, és nem adunk időt a tanulásra.
A kihívásban fontos a támogató háló, a család vagy egy kisközösség, ahol megoszthatjuk dilemmáinkat. Sokan megkönnyebbülnek, amikor beszélni kezdenek kétségeikről, és kiderül, milyen sok emberrel osztoznak ebben. Az első időszakban különösen fontos, hogy olyanokkal tudjunk beszélgetni, akik nem rögtön azt sugallják, hogy pofonegyszerű, jól bevált módszerek vannak, amelyeket mindenkinek ismerni kell. Mások tapasztalatait nagyon hasznos meghallgatni és adott esetben beépíteni, kipróbálni. De gyermekünk egyediségét csak mi észleljük szülőként, ez egy átugorhatatlan lépés. Vagyis az alapelvek, a már kipróbált módszerek hasznosak, de a megvalósulás hogyanját csakis a szülők tudják kidolgozni gyermekükkel közösen. Sokan még nem gondoltak erre, pedig a valóság az, hogy már a kisbabánkkal is együtt dolgozunk ki megoldásokat, együtt keresgetünk, még ha ebben mi vagyunk felnőttként az iránymutató fél.
Ez minden életkori váltásnál igaznak bizonyul. Nem megy mindig gördülékenyen, amikor újra kell tanulnunk egymást, és újraformáljuk a kapcsolódás módját is. Egy-egy változást hatalmas öröm és rácsodálkozás kísérhet. De gyakran kísérheti kudarcérzés is, vagy hogy nem értjük, mi zajlik gyermekünkben. Az első néhány évben sokat segít, ha a szülő ezekben az élményekben tudatosan osztozik a párjával, a barátokkal, a családdal. A kellően érzékeny nagyszülők is hasznos módon lehetnek jelen ebben a folyamatban, ha fókuszban tartják a szülői kompetencia megerősítését. Tapasztalatok szerint a szülői kompetenciaérzést nagymértékben támogatja az elfogadó baráti kör vagy egy olyan szülőcsoport, amely segít jobban megérteni gyermekünk és önmagunk reakcióit, valamint azt, hogy miként dolgozhatunk ki újabb és újabb, rugalmasabb, ugyanakkor magabiztosabb megoldásokat.
Az érzelmi készségek megalapozása
Ebben a tanulási folyamatban alapozzuk meg gyermekünk számos érzelmi készségét, bizalmát, harmonikus kapcsolódását, és sok olyan képességet, melyek később az iskolai tanulással, előmenetellel is összefüggnek. Hasznos, ha ismerjük az életkori sajátosságokat, mert például nem várunk sem túl sokat, sem túl keveset gyermekünktől. Ez az egyik legnagyobb dilemma a szülő számára, hiszen nagyon nehéz kiigazodni a folyton változó gyermeken. Hasznos, ha ismerünk és magunk is kialakítunk néhány alapelvet, miközben nyitottak maradunk gyermekünk és saját magunk egyediségére is.
Ebben a cikksorozatban néhány fontos érzelmi készségen keresztül igyekszünk bemutatni ezt a folyamatot. Hangsúlyt helyezünk az életkori sajátosságokra. Igyekszünk megmutatni azt is, hogy egy-egy komplex érzelmi készség milyen részképességekből épül fel. Látni fogjuk azt is, hogy ezek a részképességek többféle érzelmi készség komponensei, vagyis az érzelmi készségek összessége olyan összetett rendszer, mint a kognitív készségeké. Ezek ráadásul az első években összefonódva fejlődnek. Megmutatjuk, milyen szülői kompetenciákat, érzelmi készségeket érdemes eközben fókuszba helyeznünk, fejlesztenünk, mely általános elveket érdemes szem előtt tartanunk, miközben figyelünk az egyediségre is. Igyekszünk szemléltetni, miért hasznos szülői készség, ha képesek vagyunk a meglévő tudásokból és alapelvekből egyedi megoldásokat kidolgozni. Végül, de nem utolsósorban megmutatjuk azt is, hogyan sokszorozza meg megoldási lehetőségeinket a más felnőttekre való támaszkodás.
