Elkerülhetetlen csapás vagy fontos tanulás?
A kisgyermekek “hisztije” nehéz érzéseket vált ki a szülőkből, akik mielőbb szabadulnának a helyzetből. A szülők egy részében fel sem merül, hogy bármi haszna lehet a hisztinek, akaratosságnak, inkább várják, hogy mielőbb kinője a gyerek.
A szülők egyik leggyakoribb problémája a gyermek erős indulatainak, köznyelven hisztinek a kezelése. Ez baráti beszélgetésekben, tanácsadáson, szülői csoportokban, internetes oldalakon örökzöld téma. Amikor egy családban beköszönt, nem véletlen mondják a szülők egymásnak: üdv a klubban.
Miért nehéz elviselni a hisztit?
Nézzük meg, miért is olyan nehéz az intenzív indulatok kezelése. Ennek két fő oka van. Ha a gyermeket elárasztják az intenzív érzések, és nem tud velük bánni, nyugtalan, izgatott tőlük – az pont olyan feszítő, nyugtalanító a szülőnek. Másrészt a gyermek reakciói is sokszor változatosak és kiszámíthatatlanok, egy helyzetet időnként simán megold, esetleg lehet vele egyezkedni, máskor hirtelen eltűnnek a megoldások és egy síró, összeomlott gyermeket látunk. Ez a szülőt váratlanul érheti. A tehetetlenség érzése a szülőben és gyermekben is felerősödik, ez az egyik legnehezebben elviselhető érzés.
Nehéz helyzetet teremt, hogy a szülő dolga megnyugtatni a gyermeket, miközben maga is feszültté válik. Érthető, ha a szülőkben is erős a késztetés, hogy mielőbb szabaduljanak ebből az érzelmi nyomásból, viszont nekik kellene a helyzeten úrrá lenniük.
De ebből jöhetnek olyan megoldások, amik hosszú távon visszaütnek. Például olyat engedünk, amivel nem értünk egyet, vagy megerősítjük, hogy a gyermek erővel érjen el valamit, és nem azzal, hogy kifejezi, mit szeretne. Másik irány, hogy figyelmen kívül hagyjuk az erős vagy indulatos érzéseket, de ezáltal a gyermek szándékait is. Ez azonban sértheti az önérvényesítés fejlődését, és azzal járhat, hogy a jövőben könnyebben feladja céljait.
Ha erővel lépünk fel, akkor is a feladás vagy a kompromisszumok nélküli megoldás mintáját erősíthetjük benne. Mindig fontos feltennünk magunknak a kérdést: mi a hosszú távú cél, milyen mintákat szeretnénk továbbadni a gyermekünknek.
Fontos tudnunk, ahogy a gyermekeknél bizonyos fejlődési lépés kísérőjeként megjelenhet a “hiszti”, az is természetes, hogy a szülőkből feszültséget, vagy akár indulatokat vált ki. Észben kell tartanunk, hogy ezek érzések, és érdemes így tekinteni rájuk. Sokan átéljük ezeket, nem vagyunk egyedül. Az intenzív érzések azt jelzik, hogy valamit érdemes megoldanunk. Azok a szülők vannak nehezebb helyzetben, akiknek problémát okoz saját érzelmeik kezelése, vagy negatív mintákat hoznak gyermekkorukból, mivel bennük nagyobb lehet a késztetés gyors megoldások bevetésére.
A hiszti megelőzése vagy kezelése
Kétféle fontos stratéga is van a gyermek hisztis állapotai kapcsán, a megelőzése és a konkrét kezelése. Alapvetően mindkettőnél fontos, hogy értsük gyermekünket, mi válthat ki nála erős frusztrációt és miért. A kisgyermek mindkét stratégiából sokat tanulhat. A megelőzés kapcsán hangsúlyt kap, hogyan tudjuk gyermekünk fejlődési lépéseit érteni és együtt kialakítani mindenkinek élhető megoldásokat. A hiszti kezelésénél viszont nagy szerep jut a gyermek azon képességének, hogy meg tudjon nyugodni eleinte a felnőtt segítségével, később önállóan is. Csak ezután tudjuk bevonni őt egy helyzet megoldásába.
Tehát bármilyen nehéz is a hisztit elviselni, gondoljunk arra, hogy minimum két nagyon fontos dolgot tanítunk vele gyermekünknek: az erős érzések kezelésének és egy adott helyzet megoldásának képességét, ami értékes tudás lesz felnőtt korában is. Ezekben a helyzetekben meghatározó tapasztalatokat szereznek a gyermekek, fontos érzelmi készségeik fejlődnek.
Hiszti vagy dackorszak?
Ha szülőkkel beszélgetünk vagy internetes oldalakat olvasunk, szinte minden életkorban előfordul, hogy egy szülő úgy érzi, gyermeke dackorszakban van. A hiszti vagy dac esetén sok szülő feltételez egyfajta szándékosságot. Érdemes egy kicsit rendet tenni ebben a kérdésben, és hogy miként gondolkodjunk az életkori különbségekről.
A csecsemők születésüktől fogva számos eszközzel rendelkeznek, amelyekkel jelezni tudnak szüleiknek, ha bajuk van. De amikor egy kisbabát árasztanak el az érzések, nem feltételezzük, hogy direkt akar velünk kiszúrni. Pontosabban érezhetünk ilyet, hogy direkt ugráltat, direkt nem akarja, hogy letegyük, és így tovább, de racionálisan belegondolva nem feltételezünk ebben akaratlagosságot. A kisbabáknál természetesnek érezzük, hogy mi nyugtassuk meg, még nem várjuk el, hogy erre képes legyen.
Amikor nagyobb a gyermek vagy a tipegő, már várunk tőle megoldásokat frusztráló helyzetekben. Amikor elborítják őt a frusztráló érzések, gyakrabban élhetjük meg, hogy ez egyfajta támadás vagy ellenszegülés a szülők ellen. Ekkor szokták a szülők leginkább a hisztit és dackorszakot emlegetni. Ugyanakkor ebben az időszakban tudunk legtöbbet segíteni gyermekünknek különféle módszerek kialakításával, amelyekkel kezelni tudja a stresszt kiváltó helyzeteket.
Mire iskolába készülnek a gyermekek, már elvárható, hogy a kialakított módszereket nagyrészt már maguk tudják felhasználni – természetesen előfordul, hogy nem sikerül, de van bennük erre törekvés. Ekkor már nem tanácsos életkori sajátosságnak tekinteni, ha valakinek ez nem megy, és érdemes a problémával mélyebben foglalkozni.
Mi a hiszti célja?
Sok szülő érzékeli, amikor gyermeke “éntudata” fejlődik, ahogy a kisgyerek felfedezi, hogy másoktól független, saját akarattal és döntésekkel bíró személy. Ez persze hosszú folyamat. Egyik markáns jele az, amikor gyermekünk nem csak azt fejezi ki, hogy mit szeretne, hanem azt is, hogy mit nem. Gyakran ismétlik élvezettel a beszélni tanuló tipegők a “nem” szót. A gyermek valójában a saját “énélményét” próbálgatja, amikor ellenkezik, nem a szülő ellen szól, még ha gyakran így érezhetünk.
Gyermeked valójában az éntudatát próbálgatja, a határait feszegeti. Emellett fáradhatatlanul és hatalmas örömmel gyakorolja új készségeit. Már tudatosodik benne és frusztrálja, ha valamit nem tud megtenni. Szeretné elérni, amit kitalált, szeretne felelősséget vállalni az őt érintő dolgokban, döntéseket hozni – például mit vegyen fel, mit akar enni, mit játszana. Ezek mind pozitív szándékok, viszont ha máshogy alakulnak a dolgok, eltörhet a mécses. Innen nézve nevezhetjük a gyermek “hisztijét, dacosságát” inkább egyfajta kiborulásnak.
A szülőknek óvatosnak kell lenniük, hogy a frusztrált gyermek énélményét ne törjék le túlzottan, és egyúttal segítsenek megoldást találni az erős érzések kezelésére. A hiszti vagy dühroham annak a kifejezése is lehet, hogy a gyermek nem tud boldogulni ezekkel az intenzív érzésekkel. Ekkor sem a szülőt akarja támadni, hiszen ilyenkor van a legnagyobb szüksége rá.
De mit tehetünk, amikor feszülten vagy kétségbeesve próbáljuk túlélni a dacoskodást? A következő részekben életkorokat is figyelembe véve nézzük meg, mit várhatunk a gyermektől, milyen eszközei lehetnek a szülőnek, és milyen eszközöket tudunk gyermekeinkben kialakítani.
