Mentőövek 3 és 4 éves korban
Milyen eszközeink vannak, amikor kisgyermekünk kiborul és “hisztizik”? Hogyan alkalmazzuk ezeket 3-4 éves gyermekeknél? Cikksorozatunk negyedik része.
A cikksorozat előző részeiben már tárgyaltuk, hogy mit érdemes szem előtt tartani az 1-2 évesek kiborulásainál. Arról is írtunk, hogy 1-3 éves korban már fontos elkezdeni módszereket tanítani gyermekünknek a kiborulások kezelésére, így nem csak túljut a “hisztin”, hanem fejlődik is. Ilyen módszerek például az érzelmek megnevezése és az elkeseredés okának leírása röviden; együtt töltött idő azért, hogy a „nagy érzések megfelelő méretűvé váljanak”.
Kétéves kortól a test, mint eszköz bevonása a megnyugvásba különféle gesztusok alkalmazásával. Érdemes emlékeztetni a kisgyermeket, hogy a szeretet nem múlik el a pillanatnyi harag hatására. Nagyon fontos az okok és megoldások közös keresése. Mindezzel azt is tanítjuk, hogy a harag érzése egy jelzés, amit tudunk kezelni, és a kiváltó okokra megoldást találni.
A nagyobb, 3-4 éves gyermekek esetén az alapelvek ugyanazok, ugyanakkor az életkori sajátosságok miatt módosulnak a konkrét célok és alkalmazott módszerek.
1. Életkori sajátosságok
3-4 éves korra a gyermekek rengeteget tanulnak a világról, fejlődik az időérzékelésük is, és eligazodnak szűkebb környezetükben. Egyre több szabálynak megértik az okát. Élvezik az önállósághoz kapcsolódó képességeiket, és számos érzelmi készséget is kifejlesztettek már magukban. Mindezek mozgósítása jó érzésekkel tölti el őket, ez a pozitív önértékelés egyik forrása. Egyre jobban megélik különállóságukat, és egyre inkább élvezik a családon kívüli kapcsolatokat is. Szeretnek barátaikkal egyre több időt eltölteni és önálló játékokat kitalálni.
Ezek mind örömteli változások, ugyanakkor a háromévesek még mindig ki vannak téve az érzelmi túlterheltség érzésének, ha túllépik saját képességeiket, vagy túl sokat kérnek tőlük. A négyéves gyermekek már kifejezetten jól érzékelik saját valódi korlátaikat, ami csalódásokhoz, frusztrációhoz, haraghoz és akár dühkitöréshez vezet. A gyermekek fejlődése nem mindig egyenletesen halad: például öngondoskodásuk elmaradhat kognitív fejlődésüktől, vagy rajztehetségük fejlettebb lehet, mint a nyelvi készségeik. Ez természetesen fordítva is igaz lehet: tudásuk a világról már széles, miközben érzelmeiket nehezen kezelik. Ez szintén feszültséget válthat ki gyermekünkben.
A négyévesek időnként szeretnének „felnőtté válni” – néha ki is akarnak hagyni lépéseket, és azonnal felelősséget vállalnának mindenkiért. Máskor a felnőtt élet kilátásai megriasztják őket, és emiatt visszamenekülnek a gyermeki lét látszólagos biztonságához. Izgalmas, hullámzó, intenzív életszakasz ez, a szülőknek viszont gyakran nehéz lépést tartani gyermekükkel.
2. Felelősség
A felnőtt fő felelőssége ebben azt életkorban is a biztonságos környezet megteremtése. Ugyanakkor már a gyermek is tisztában van bizonyos mértékben cselekedetei következményeivel.
Szintén a szülő felelőssége a gyermek jólléte, hogy mikor fekszik le, mennyi friss levegőre, mozgásra van szüksége, mennyi mesét nézzen. A gyermeknek ezen belül már van mozgástere, például kérhet elalvás előtt még egy esti mesét.
Ha 1-3 éves korban a gyermek kiborulásainál a korábban leírt módszereket többnyire sikeresen tudtuk alkalmazni, a 3-4 éves gyermeknél már elvárható, hogy kezelni akarja az érzéseit és erre mozgósítani tudja eszközeit. Ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal, hogy erre még nem mindig képes magától, időnként nekünk kell emlékeztetni erre.
A szülők és más felnőttek sokat segíthetnek azzal, ha nem várnak el se túl sokat, se túl keveset, és próbálják érzékelni, ha a gyermek elkezd túlterhelődni. Ugyanakkor fontos bátorítani arra, hogy használja saját módszereit, különben bizonytalanná, önállótlanná válhat.
A kisgyermekek nagynak és hatalmasnak érzik magukat, amikor nagy érzéseik vannak, és emiatt megpróbálhatják a dührohamok intenzitását arra használni, hogy másokra erőltessék akaratukat. Ugyanakkor árnyalhatjuk a képet, ha abból indulunk ki, hogy mindenkinek meg kell találnia a módját arra, hogy megvédje magát a tehetetlenség, szorongás, düh, és egyéb nyomasztó érzésektől.
A négyéves gyermek, amikor összeomlással, pánikkal, haraggal reagál, tulajdonképpen a kétévesek eszközeit alkalmazza, hogy erősnek érezze magát. Nagy felelősségünk van abban, hogy meg is értsük, de egyidejűleg emlékeztessük más módszerekre, vagy segítsünk kialakítani azokat, ha ez még nem történt meg. Szintén a felnőtt felelőssége az önérvényesítést megkülönböztetni az agressziótól. Az előbbit támogatni érdemes, az utóbbit leállítani.
3. A helyzet kulcsa: mi boríthatta ki gyermekünket?
A 3-4 évesek gyakran borulnak ki, amikor saját korlátaikba ütköznek, vagy nem irányíthatnak úgy egy helyzetet, mint szeretnék. Továbbra is érdemes legalább utólag megfogalmaznunk magunknak, pontosan mi boríthatta ki. Nem velünk akar kiszúrni, hanem például élvezi egy új képességét, ezért dühös, ha abba kell hagynia annak gyakorlását. Ha ezt megértjük, könnyebb lesz a helyzetet kezelnünk.
4. Rövid és hosszútávú célok
Erről részletesebben írtunk a cikksorozat második részében. Rövidtávú célunk ebben az életkorban is a nyugtalanság csillapítása, míg hosszútávú célunk, hogy gyermekünk a későbbiekben képes legyen érzéseit kezelni, bizonyos szabályokat betartani. Fontos viszont, hogy szeretnénk önbizalmát és önérvényesítését is támogatni. Sokat segít, ha időről időre átgondoljuk, milyen alapértékeket, szabályokat szeretnénk közvetíteni.
5. Megelőzés és kezelés: lépésekre bontás
A 3-4 éves korosztálynál már nem a megelőzés az elsődleges stratégia, hiszen elvárjuk és támogatjuk, hogy gyermekünk használja a már meglévő módszereit a megnyugváshoz. Alapelv, hogy az erős érzelmek ellehetetlenítik a helyzet átgondolását. Tehát előbb az intenzív érzelmet kell kezelni, azután lehet egyéb megoldásokon gondolkodni.
Első lépcső: fizikai biztonság
A szülő felelőssége a gyermek fizikai biztonsága továbbra is, ha a kiborulás veszélyeztetné a testi épségét. Az agressziót minden esetben fontos határozottan leállítanunk, hogy ne így akarja elérni a célját gyermekünk. A dühös érzéseket el lehet ismerni, de másokat bántani, rombolni nem lehet. Ezt fontos megtanítanunk. Ebben az életkorban a kisgyermek már kezdi érteni, hogy mit jelent másoknak fájdalmat okozni.
Második lépcső: érzelmek kezelése és megnyugvás
A 3-4 éves gyermekre természetesen még mindig jellemzőek az intenzív érzések, amikor túlterhelő helyzetben van. Bátorítsd annak megfogalmazásra, mi borította ki és segíts neki ebben.
Megfogalmazhatod, ha ellentmondásos érzéseket, késztetést látsz rajta, amit nem tud kezelni.
“Szeretnél a barátoddal is játszótérre menni, meg apával is biciklizni, de nem lehet egyszerre a kettőt.”
Ha agresszíven viselkedik, fontos az érzést és cselekedetet elkülönítened számára.
“Értem, hogy haragszol, mert felborította a kisautód, de ettől még nem ütheted meg. Ha együtt megnyugodtunk, kitaláljuk mit tehetünk, hogy jobban érezd magad.”
Sose a gyermeket címkézd rosszasággal, a cselekedeteire fókuszálj, mint elfogadhatatlan megoldásokra. Saját érzéseidet is fogadd el. Próbálj kicsit várni, ha a helyzet engedi, ne rögtön érzésből cselekedj.
Az együtt töltött idő még mindig segíthet a megnyugvásban, de ebben az életkorban már fontos emlékeztetni a gyermeket a „nagy érzéseire” és hogy milyen eszközöket tanult a „nagy érzések jó méretűvé formálására”. Használhatja a testét, egy puha labdát vagy plüssjátékot összenyomhat szimbolikusan, és még számos mód lehet, ami segít neki. (Lásd az előző részben.) Emlékeztetni kell, hogy akkor lehet együtt megoldást találni, ha az érzései lecsillapodtak.
Változni kezd az is, hogy milyen mértékben igényli a jelenléted, egyre több helyzet lehet, amikor egyedül akarja gyakorolni a megnyugvást, vagy csak érezni akarja, hogy a háttérben, elérhető közelségben vagy. Fogadd el, hogy még hullámzó az önszabályozása. Mindig dicsérjük meg, amikor sikerül megnyugodnia.
Harmadik lépcső: kiváltó okok és magyarázatok
Ebben az életkorban már fontos elvárás, hogy a megnyugvás után a gyermek törekedjen a kiborulás okának azonosítására, és az ennek megfelelő módszerek alkalmazására. Ez mintát ad arra is, hogy idősebb korában ezeket maga keresse és akarja megoldani. Szintén elvárható már, hogy egyre pontosabban leírja, mi bántotta, így hatékonyabb módszereket tudunk találni.
Megismertethetjük azokkal a helyzetekkel is, amiért senki nem felelős konkrétan, és úgy kell megoldást találni rá. Például nagyon várjátok a szombati kirándulást, viszont egy váratlan vihar miatt meghiúsul a terv. A gyermek csalódhat, kiborulhat, viszont az időjárást nem kontrollálhatjuk, cserébe találhatunk alternatív tevékenységeket.
A szabályok alkalmazását is érdemes mindig átbeszélni, érti-e a gyermek, miért fontos betartani, vagy miért szegte meg ezeket.
Negyedik lépcső: utólagos feldolgozás
Neked is hasznos a helyzetet utólag végiggondolni, átbeszélni (akár más felnőttekkel, szülőkkel is). A gyermek 3-4 éves korában a játék, beszélgetés, meseolvasás során már nagyobb horderejű témák is előjöhetnek. Jó, ha erre ilyenkor nyitott vagy.
A kiborulás megelőzése 3-4 éves korban
A következetes, átlátható, gyermek életkorának megfelelő szabályok betartásának elvárása továbbra is fontos. A kiszámítható napirend, sőt heti rend is segít az eligazodásban és a szabályok elfogadásában. Ezt vizuális eszközökkel is segítheted. Melyik nap van óvoda, mikor alszik ott a gyermek, ki megy érte? Így nem érzi annyira tehetetlennek magát. Természetesen időnként beleférnek kivételek is.
Továbbra is fontos felkészíteni a gyermeket a változásokra, egy játék végére vagy ha valaki más megy érte az oviba, esetleg az egyik szülőnek el kell utaznia. Ez sokszor megelőzi, hogy érzelmileg túlterhelődjön.
A kisgyermeknek továbbra is fontos élmény, hogy választhat, kezdeményezhet, eldönthet dolgokat. Érdemes ehhez lehetőségeket biztosítanunk, például étkezésnél, mesénél, játéknál.
A 3-4 éves gyermekkel már lehet arról is beszélni nyugodt helyzetekben, kinek mi a felelőssége. Például apa és anya dolga pénzt keresni és ételt venni, de a gyerek eldöntheti, mennyi esik jól neki valamiből. Ezekre a beszélgetésekre remek alkalom a mesélés, mely során kis fantáziával könnyedén vezethetünk be különféle témákat, ötleteket a gyermekünknek.
6. Legyél rugalmas!
Ebben az életkorban a rugalmasság már inkább arra vonatkozik, hogy legyünk nyitottak kompromisszumok kidolgozására gyermekünkkel, ha már sikerült megnyugodnia és engedi az adott szituáció.
Záró gondolatként visszautalunk a szülői kompetencia kérdésére – gyermekedet te ismered a legjobban, te tudod, hogyan tudod ezeket az alapelveket a legjobban felhasználni egyedi megoldások kidolgozásához. Ez nagy felelősség, viszont ezáltal neked és gyermekednek is számos sikerélményben lesz része.
