Skip to main content

Stratégiák

A kisgyermek intenzív kiborulása a szülőket is eláraszthatja, mint egy sodró árvíz, ezért jó, ha vannak mentőövek, avagy támpontok a fejünkben. A sorozat második részében az első négy mentőövet néztük meg az 1-2 éves gyermekek szüleinél. Most elsősorban a konkrét stratégiákat nézzük át. Cikksorozatunk harmadik része.

Emlékeztetőül az első négy mentőöv előző cikkünkből:

🛟
1. Életkori sajátosságok: mire képes és mire nem képes a gyermek életkorából fakadóan? Ez a készségek és érzelmek területe.

🛟
2. Felelősség: Mi a szülő felelőssége és mit bízhatunk a gyerekre?

🛟
3. A helyzet kulcsa: mi boríthatta ki a gyermekünket?

🛟
4. Rövidtávú és hosszútávú célok: a nyugtalanság csillapítása és a helyzet kiváltó okának kezelése rövidtávon; az önszabályozás és önérvényesítés egyensúlya hosszútávon.

Mentőövek a gyakorlatban

🛟
5. Megelőzés és kezelés: Lépésekre bontás

A gyermek életkorából fakadóan jobb, ha az elsődleges stratégiánk a megelőzés. Ugyanakkor a szülőket jobban feszíti az indulatkezelés, ezért írásunkban ezt vesszük előre. Mindkettőhöz érdemes gyermekünket is figyelni, milyen tevékenységek fontosak számára, miben szeret kibontakozni. Fontos a szülőnek néhány alapvető célt megfogalmazni, ahogy a 4-es pontban ezt már tárgyaltuk (lásd a cikksorozat előző részében).

Hogyan segíthetünk a kiborulás során?

Az erős érzelmek megnehezítik a helyzet higgadt átgondolását, így előbb azokat érdemes kezelni, ezt követően lehet a többi lépésen gondolkodni.

Első lépcső: fizikai biztonság

A szülő felelőssége a gyermek fizikai biztonságáról gondoskodni, ha kiborul – például ne szaladjon el, ne törje össze magát. Bármennyire is tiltakozik, ezt fontos érvényesítened.

Második lépcső: érzelmek kezelése, megnyugvás

A gyermek intenzív érzései természetesek és életkorából fakadnak. Legtöbbször még nem képes ezeket megfogalmazni, jót tehet, ha ebben segítesz neki.
“Nagyon elkeseredtél, hogy ez nem sikerült..”
Az okot is megfogalmazhatjuk, ha egyértelműen látjuk.
“Te akartad kinyitni az ajtót, de becsípted az ujjad.”

A szülők szintén az érzések széles skáláját élik át ebben a helyzetben. Sokat segít, ha nincs lelkiismeret-furdalásunk, ha mi magunk is dühösek vagy kétségbeesettek leszünk. Ezek érzések, amik önmagukban nem ártanak. Próbáljunk a mentőövekre, kapaszkodókra gondolni ilyenkor.  Gyermekünknél ez életkori sajátosság, ki lehet dolgozni megoldást, ha majd megnyugodtatok.

A nagy feszültség hatására sokan elbizonytalanodnak. Ha korábban meg tudtad fogalmazni, mik az elvárásaid, céljaid, könnyebb lesz egy ilyen helyzetben tartani magad ezekhez.

Pici gyerekeknél tapasztalat szerint az együtt töltött idő sokat segít a megnyugvásban és az önmegnyugtatás képességének kialakulásában, kiváltképp ha segítünk gyermekünknek megfogalmazni a panaszait.
“Most nagyon el vagy keseredve, nagyok az érzéseid. Itt maradok veled, amíg kisebbek lesznek, és ki tudjuk találni, mit tehetünk.”

Gyermekünk ezáltal azt is megtanulja, hogy lehetnek intenzív érzései, ennek ellenére meg tud nyugodni, a felnőttek is kibírták és nem dőlt össze a világ. A megnyugvás képessége felnőttként is fontos eszköz.

A kisgyermekek sokáig egész testtel élik át érzéseiket. Emiatt azonban ezt “eszközként” bevonhatjuk a megnyugtatásba – önmegnyugtatásba. Az egyéves gyermek még inkább az ölelésünkre, testkontaktusra vágyik, amikor már elfogadja közelségünket a kiborulás állapotában.

Kétéves korban azonban technikákat is taníthatunk számára. Pl kitárhatjuk a karjainkat, és megmutathatjuk, milyen óriásiak az érzései, és hogy tudja azokat kisebbre összeszedni. Eleinte elmozoghatjuk vele, együtt formáljuk kisebbre az érzéseit testtel kifejezve. Fontos elmondanunk, hogy amikor már megfelelő méretűek lesznek az érzései, ki tudjuk találni együtt, hogyan érezheti jobban magát. Vannak gyerekek, akiknek az segít, ha egy puha labdába nyomják erős érzéseiket, vagy megszorítják a kezünket, vagy lehet egyedi ötlete a gyermeknek, mi nyugtatná meg.

Ahogy korábban szó volt róla, az 1-2 éves gyermek nem képes egyszerre egymásnak ellentmondó intenzív érzéseket megtartani belül. Amikor intenzíven haragszik, ez kiszorítja a szeretet érzését, és feltételezi, a szülei ugyanígy éreznek iránta. Emiatt a legtöbb “hisztiroham” mögött ott a félelem is a harag mellett, hogy a szeretet elveszhet. Gyakran ez egyre nyugtalanabbá teheti a kisgyereket. Ha a dühös érzést sikerül lecsillapítani jó nagyságúra, fontos beszélni a szeretetről, ami mindig ott van a szülőkben és gyerekekben, akkor is, amikor dühösek. Például elmondhatjuk: “Amikor ilyen dühös vagy rám, elfelejted, hogy szeretsz engem, vagy azt, hogy én is szeretlek. De én emlékszem, és segítek emlékezni.”  

Harmadik lépcső: kiváltó okok és magyarázatok

A megnyugvás, a biztonságérzet újraélése után mindig próbáljuk gyermekünkkel kitalálni, mi volt a kiborulás oka, és mit lehet erre kitalálni, milyen kompromisszum lehetséges. Ha már tud beszélni, bátorítsuk megoldások kitalálására, vagy akár tervezni egy következő hasonló helyzetre. Hasznos az érzéseit utólag megnevezni, és megerősíteni, hogy milyen jól meg tudott nyugodni. Mindezzel azt is tanítjuk, hogy a harag az egy jelzés, amit tudunk kezelni, és a kiváltó okra megoldást találni.

Ha érvényesítesz egy szabályt, mindig magyarázd el röviden és érthetően a kiborulás közben ha a helyzet engedi és utólag is.
A korábbi mosószeres víz példájánál maradva “Jaj ez nem olyan finom víz, amit iszunk a pohárból, ettől beteg leszel.”

Nem baj, ha eleinte nem, vagy nem egészen érti a magyarázatot, hiszen mi tanítjuk számára a világot. De ebből érzi, hogy a szabályok nem önkényesek, okuk van, és ő is tudja majd, hogy mire kell figyelni, vigyázni.

Negyedik lépcső: utólagos feldolgozás

Neked is hasznos a helyzetet utólag átgondolni és átbeszélni, mi történt, mit éltél át, mit lehet máshogy csinálni.

Pici gyerekeknél is vissza lehet térni a történtekre, ha gyermekünk nyitott rá. Gyakran viszont közvetett dolgok segítenek: például egy történet elmesélése vagy képek nézegetése, ahol egy szereplő hasonló helyzetbe került. Vannak szülők, akik szeretik az olyan kártyákat, játékokat, amik kifejezetten érzelmekre, érzelmeket kiváltó helyzetekre fókuszálnak. Mindig azt alkalmazzuk, amire a gyermek nyitott.

Elsődleges stratégia 1-2 éves korban: a megelőzés

A megelőzésnél sokféle eszköz áll rendelkezésünkre, és változó lehet, hogy mi válik be gyermekünknél. Az alábbiakban a főbb módszereket tárgyaljuk.

A környezet átmeneti átalakítása

Gyakori, hogy a hiszti gyermekünk korlátozásából indul ki, aki még nem érti, ez miért történik. Ha gyermeked szeret a lakásban felfedezni, rámolni, és nem akarod állandóan korlátozni, érdemes átvizsgálni a lakást, udvart, hogy ezt minél szabadabban, veszélytelenül tehesse. Így nem kell állandóan a nyomában járni.

Következetes és átlátható szabályok

Ez nekünk és kisgyermekünknek is segít, hogy tényleg tarthatóak legyenek a megfogalmazott korlátok, és ne végtelen konfliktusokból álljon a nap. Ugyanakkor fontos az alkalmazkodást is gyakorolni például ha szereted a növényeket, és meg akarod tanítani gyermekednek, hogy vigyázzon rájuk a lakásban, akkor érdemes a féltetteket feljebb tenni, de nem az összeset. Így gyakorolhatja, hogy ne lökje le őket, ne tépje le a leveleiket. Ehhez előre át kell gondolni, mi az a néhány fontos szabály, amit be akarsz tartatni, és a gyermek életkorának előrehaladtával egyre több elvárásod lehet felé.

A választás lehetősége

A kisgyermeknek fontos élmény, hogy választhat, kezdeményezhet, eldönthet dolgokat, ez az, ami megalapozza önbizalmát és önérvényesítésre való szándékát. Ez pozitív dolog, ugyanakkor sokszor csak a szülő tudja, mi jó gyermeke számára. A hisztiket gyakran megelőzik helyzetek, ahol gyermekünk frusztrált, mert akadályozzuk az önérvényesítésben, de ebből csak a kiborulást látjuk.

Ha ezt észrevesszük, ügyesen biztosíthatunk kompromisszumot, ahol ez is-az is érvényesül. Például a mi felelősségünk, hogy legyen gyermekünkön meleg ruha télen, de ő választhat a pulcsik közül. Ez ételeknél is működik, vagy szabadidős tevékenységeknél, inkább sétálna vagy másik játszótérre menne? Érdemes időt hagyni ezekre a választásokra.

Törekedjünk a kompromisszumok kialakítására

Szeretnénk, ha este alvás előtt rend lenne a szobában? Próbáljunk egy könnyű tárolási szisztémát kialakítani, gyermekünk életkorának megfelelően, vagy olyan feladatot bízni rá, amit tényleg meg is tud csinálni. Apának teríteni kell az ebédhez, a játékot abba kell hagyni gyermekünk segíthet evőeszközt tenni az asztalra, amire tud vigyázni, és sikerélményt ad számára.

Felkészítés a váltásokra

A jó dolgokat nehéz abbahagyni, ráadásul a kisgyermek még nem teljesen érti, hogy majd másnap is lehet ilyet csinálni. Fel lehet készíteni arra, hogy hamarosan vége egy szituációnak, életkorának megfelelően. Még 10 csúszás a csúszdán indulásig, és együtt számolhatunk, vagy otthon együtt állítunk be egy időzítőt, ami 5 perc múlva csörög, és akkor már teríteni kell a vacsorához. Emlékeztethetjük arra is a gyermeket, hogy lesz még ilyen játék holnap vagy máskor.

🛟
6. Következetesség és rugalmasság

A stratégiákat legkönnyebb otthon vagy megszokott környezetben alkalmazni. Van, akinek könnyen megy más helyzetekben is, de sokszor stresszforrás például egy vásárlás, pláne ha váratlanul ér a gyermek kiborulása. Ne ostorozzuk magunkat, ha első alkalommal nem sikerült a gyermek érzéseinek kezelése, vagy nem úgy, mint otthon. Utólag át lehet gondolni, megbeszélni valaki mással a történteket, és ehhez igazítani stratégiánkat.

Lehet, hogy vendégségben nem leszünk olyan következetesek az ebéd előtti csokievéssel, vagy engedünk bizonyos dolgokban. Ha máshol alszunk, több mese, beszélgetés lehet. Minél kisebb egy gyermek, annál fontosabb a következetesség, és ebben az életkorban érdemes is erre törekedni, de el kell fogadjuk, hogy időnként nem úgy sikerül, és a gyermek “visszacsúszik” valamiben.

Nem otthoni környezetben a figyelemelterelés is hasznos stratégia lehet, ha nem működnek az otthon kialakított módszerek. Ritkábban adottak a körülmények, hogy leüljünk megbeszélni valamit, ez is történhet máshogy. Gyakran ezt már csak otthon, utólag tudjuk megtenni.

🛟
7. Saját gyermeked te ismered legjobban

Ha gyermekedről van szó, te vagy a legkompetensebb, te ismered legjobban, valószínűleg te fogod tudni kibogozni, mi zavarhatja, és te tudsz leginkább segíteni neki, hogy megoldást találjatok. Ez felelősség is, dolgoznod kell a problémán őt is bevonva. Azonban ez hatalmas sikerélményt is ad, hiszen bármilyen tanácsot, támpontot megfontolsz azt már csak te tudhatod, hogy az pontosan milyen formában lesz jó a gyermeknek és a családnak.