Április elején rendezték meg a Serdülő és gyermek-pszichoterápia folyóirat VI. konferenciáját, amelyen szülőcsoportjaink vezetője, Campos Anna is előadást tartott az általunk magyarul megjelentetett Érzelmi Izomzat című gyermeknevelési könyvről.
Nagy örömmel vettem a konferencia szervezőinek megtisztelő felkérését, hogy a pszichológus házaspár, Kerry és Jack Novick Érzelmi izomzat c. könyvét bemutassam.
A téma az volt, hogy miként tudunk eligazodni, kapaszkodókat találni a mára szinte állandóvá vált bizonytalanságok, válságok, változások közepette. A könyv szerzőinek fejlődéspszichológiai elmélete és gyakorlati munkája számos ponton kapcsolódik a konferencia témájához.
Az tehetetlenség érzésével, elárasztó élményekkel való megküzdésnek a testi-lelki egyensúly szempontjából kiemelt fontossága van. Vihet a kompetencia-, hatóerőérzés, megküzdés irányába, de a tehetetlenségérzés megerősödése felé is. Ilyen válságos időszakokban különösen fontos, hogy mely érzések erősödnek fel bennünk, és milyen belső módszereket tudunk kialakítani ennek befolyásolására.
Belső erő vagy a másik legyőzése
A szerzők két párhuzamos érzelmi önvédelmi rendszert írnak le, melyek különféle megoldásokat mozgósítanak a lelki megterhelésekkel szemben. Mindkettő a normál fejlődés része, az arányuk pedig a kapcsolati tapasztalataink alapján alakul – ez az arány pedig kifejezetten fontos.
A két rendszert nyíltnak illetve zártnak nevezik. A nyílt rendszer rugalmas, hangolódik a valóságra és nyitott a kreatív megoldásokra feszültség esetén is, míg a zárt rendszerre a rugalmatlanság és önismétlés a jellemző.
Kapcsolatainkban a nyílt rendszer együttműködő, a másikat tisztelő kapcsolódáson alapul. Belső, rugalmas erőt alakít ki, amikor saját szempontunkat sem nyomjuk el, de a másik fél helyzetét is figyelembe tudjuk venni. Központi élménye az emberi kapcsolatokban is átélhető kompetencia és hatóerő megélése.
A zárt rendszer a győztes-vesztes logikán alapul, a másik felett aratott vélt vagy valós győzelemmel, képletes vagy nagyon is igazi erőszakkal érvényesül.
Mindez meghatározza önértékelésünk forrásait, és áthatja a másokhoz való kapcsolódásunk mintáit, ezáltal a konfliktuskezelést is.
A belső, rugalmasságon alapuló erő
Az Érzelmi izomzat a nyílt rendszer kisgyermekkori megalapozásáról szól, és olyan helyzeteket mutat be, amelyekben a zárt rendszerű megoldások helyett a nyílt, rugalmas megoldások felé mozdulhatunk.
A könyv leírja a gyermekek és szüleik érzelmi készségeinek alakulását évről-évre haladva, ezen keresztül pedig számos gyermeknevelési kérdést meg tud válaszolni. A szerzők több, mint száz mindennapi helyzetből merített példán keresztül vezetik végig az olvasót az érzelmek és kapcsolatok útvesztőjében. A hatodik életévhez elérve a kapcsolataiban nehézségeket megoldani képes, kiegyensúlyozott gyermeket láthatunk.
A szerzők hasonlata a fizikai izmokat veszi alapul, amiket ha edzünk, akkor könnyebben mozgunk, míg elhanyagolásuk hosszú távon inkább fájdalmakhoz vezet. Az érzelmi izmoknak, készségeknek is edzésre van szükségük, mely könnyebbé teszi a mindennapi kapcsolódásokat, és segít szembenéznünk a társas élet kihívásaival.
A könyv a traumák, nehéz élethelyzetek feldolgozásához is ad támpontokat. A szerzők szerint a trauma jellemzően a zárt rendszerre jellemző megoldásokat mozgósít bennünk – bizonyos helyzetekben lehetséges, hogy ez a legjobb alkalmazkodási mód a körülményekhez. Ha a szülő és gyermeke segítséget kapnak, hogy kialakítsák a nyílt rendszerű működést, a traumák hatása mérsékelhető, és utólag könnyebben feldolgozhatóvá is válik. A könyvben számos példát találhatunk ilyen élethelyzetekre.
Mielőtt a dolgok nagyon félresiklanak
A könyv egyik különlegessége, hogy a szülőknek és szakembereknek is megmutatja, milyen szinteken lehetséges a beavatkozás még a terápiás megoldások előtt. Példákat ad rá, hogy a gyermekek körüli felnőttek – apák, anyák, nevelők, tanácsadók – milyen pontokon és módokon léphetnek közbe, mielőtt a dolgok nagyon félresiklanak.
A számos példából egyet ragadnék ki, amikor egy szülőcsoporton való beszélgetés segített egy anyának felismerni, mikor ragad bele egy zárt rendszerbe és hogyan tud kimozdulni belőle.
Mariana egy időszakban gyakran késett a szülő−gyerek csoportról a kétéves Hannah-val, ahova rendszeresen jártak. A hetente zajló szülői beszélgető csoporton elpanaszolta, hogy a reggelek szörnyű csatározássá váltak, Hannah mindenre nemet mond, fel sem lehet öltöztetni. A többi szülő hasonló történeteket osztott meg, együttéreztek Mariannal.
Ezután elkezdték átgondolni a reggeleket, hogy pontosan mi is történik. Mariana rájött, hogy a reggel általában azzal kezdődik, hogy Hannah azt mondja: „Nem, nem, Hannah csinálja!”
A szülők megállapították, hogy Hannah lelkesedik saját újdonsült képességei iránt, szeretne maga csinálni és megválasztani mindenféle dolgot, és ebből indulnak a csatározások. A szülők egyetértettek abban, hogy anyának és gyermekének az a célja, hogy élvezzék Hannah fejlődő képességeit arra, hogy egyedül csináljon dolgokat, például az öltözködést.
Hannah viselkedése tehát nem öncélú ellenszegülés, hanem igény az önérvényesítésre. A csoportnak ezután számos ötlete támadt, hogyan élheti meg Hannah képességei kibontakozását úgy, hogy anyja közben a napirendet is tudja érvényesíteni.
Ez az eset is rámutat, hogy a különféle támogatói hálózatok – szülőcsoportok, pedagógusok, tanácsadások – nagyon hasznosak a problémás helyzetek felismerésében és a pozitív megoldások kidolgozásában. Ha úgy érezzük, hogy kezdünk kifogyni az ötletekből, mindenképp megéri segítséget kérni.
